Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor
mégis figyelemre méltó, hogy udvari prédikátor társai - előbb Medgyesi Pál, majd 1652-től Selyei Balogh István ’ 8 - merész hangú, a fejedelem személyét sem kímélő, dorgáló, társadalmi problémákra is érzékenyen reagáló igehirdetéseikkel sajátos munkamegosztásban voltak vele. Ők prófétai hevülettel ébresztettek, Keresztúri szívesebben szólaltatta meg a mindennapi életfolytatás gondjai között utat kereső ember számára a személyes vigasztalás, a spirituális útmutatás hangját. Ennek ellenére egy bizonyos vonatkozásban, a hitvita területén olyan energikusnak mutatkozott, hogy akár heves természetűnek is tűnhet, noha talán nem volt egészen az.' 'J A hitvitázó prédikátor A FEJEDELMI CSALÁD levelezésében olykor Keresztúri neve is felbukkan. így 1640. október 7-én kelt levelében Lorántffy Zsuzsannát értesíti a fejedelem, hogy „ Keresztúri uram igen betegen fekszik":140 Néhány héttel később, november 28-án György herceg írt édesanyjának s megemlítette, hogy udvari prédikátora nem szívesen hagyná el Váradot, „mivelhogy beteges is". Állapota azonban nem lehetett súlyos, mert dolgozott: „azmellett egy könyvet ír, kiben arra a könyvre tészen választ, kit ő kegyelme ellen írtak’’.3'11 Keresztúri - könyve előszavában utal arra, hogy szándéka ellenére - a hitvita küzdőterére lépett. A reformáció bontakozásához és lefolyásához hozzátartozott a hit- tani tételekről szóló polémia, ami nem szűnt meg a felekezetek hittani és szervezeti kereteinek kiformálódása és rögzülése után sem. Olykor ”"s CSÁSZÁR Károly: Medgyesi Pál élete és működése. Budapest, 1911. Medgyesi prédikációinak karakterét szépen elemzi TARNÓC Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Budapest, 1978, Gondolat Kiadó, 99-103 p. Selyei Balogh István prédikációinak rövid összefoglaló jellemzése STOLL Béla (szerk.): Régi Magyar Költők Tára XVII. század, 9. A két Rákóczi György korának költészete (1630-1660). Sajtó alá rendezte VARGA IMRE. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, 615 p. | A továbbiakban RMKTXVII. sz. 9| :Talán hitvitázó magatartásából következtetve jellemezte őt „rendkívül heves alkal"-nak PÉTER KATALIN: A fejedelemség virágkora. In Köl’ECZl BÉ1A (föszerk.): Erdély története. Budapest, 1986, Akadémiai Kiadó, 768 p. 1111 Családi levelezés, i. m. 87 p. :M1 Uo. 92 p. Oi 111 so
