Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor

többfrontos volt ez a küzdelem, hiszen a protestánsok egymással és a római egyházzal is polemizáltak egyszerre. A katolikus egyház magára találása után - különösen Pázmány Péter fellépésével - új lendületet vett a szellemi síkon folytatott harc. Az 1638-ban kiadott Csecsemő keresztyén című katekizmust tá­madta meg Hajnal Mátyás jezsuita páter Pozsonyban, 1640-ben megje­lent munkájában. Műve névtelenül látott napvilágot, azonban a nagy- szombati Jezsuita Kollégiumban vezetett napló feljegyzéseiből egyér­telműen megállapítható Hajnal szerzősége.312 A diáriunr szerint 1640. február 4. és március 25. között dolgozott a könyvön, hogy megcáfolja az Erdélyben megjelent, közönségesen „Chöchömö” néven ismert, Keresztúri Pál, a Rákóczi fiúk nevelője által kiadott káté tévelygéseit. A cím mindent elárul, azt is - ami ebben a műfajban általános volt - hogy a vitatkozó felek sem egymást, sem egymás vallását nem kímélték. „Ki­tett czégér, mely alatt feltalállya akárki is, minémű poshatt és mérges tejet fejt Keresztúri Pál Erdélyben egy Chatechismusnak tömlőjébe, néminemű Hajdelberga táján nőtt és hizlalt teheneknek tölgyéből, a nem régen szüle­tett Chechemő Keresztyénnek szoptatására. Mely megorvosoltatik egy Keresztyén Orvos Doctor által’’3'13 A keresztyén olvasónak írt ajánlásban Hajnal azt ígéri, hogy Keresztúri büdös és poshadt tejének mérgező voltát kimutatja. S egyszersmind menti magát, hogy bibliai hivatkozá­sai kevés számmal lesznek, „mert felette sokra terjeded volna a dolog, ha mind meg kellett volna mutatni, mely helytelenül, mely illetlenül, mely oktalan chigázással húzattanak, vonyattanak, hol imide, hol amoda a Sz. írás helyei". Különben is a káté zavaros, „tővel, heggyel vannak egybe hányva” a fejezetei. A Heidelbergre való utalás azt jelenti, hogy a Cse­csemő keresztyén a Heidelbergi Káténak, a református egyház első­rendűen fontos hitvallási iratának változata. Hajnal e munkájáról meg­állapítást nyert, hogy előadásmódja Pázmány polemikus műveire em­lékeztet. „Az auktorok, az egyházatyák idézésében, polemizáló, gunyo- 112 112 STOU. BÉLA (szerk.) Régi magyar költők tára XVII. század, 7. Katolikus egyházi énekek 1608-1651. Sajtó alá rendezte MOLL BÉLA. Budajx'st, 1974, Akadémiai Kiadó, 476-477 p. 1A továbbiakban RMKT XVII. sz. 7.|. KESERŰ BÁLINT (szerk.): Adattár XVI- XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. A magyar könyvkultúra múltjából. IVÁNYI BÉLA cikkei és anyaggyűjtése. Szeged, 1983, 214-215 p. :m:i RMNy 1841. A Sárospatakon őrzött példányt használtuk, az idézetek nem betűhívek. 03 112 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom