Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
Függelék - Keresztúri B. Pál munkáiból - Felsördült keresztyén
ván is bosszantani nem irtózik. Vaj Velence, Velence! kinél nem hogy bátorsággal való lakása, de a Jesuitának még csak említése is méltán halálos vétekké változott. Protestárlok harmadszor minden jó lelkiisméretű ember előtt; ítéljék meg, ha nem méltatlan garázda-é ez, melyet velem ez hitető Orvos indított. Holott e könyvecskémben, melyet mérges lehelettel béönteni készül, feltött célom nem az, hogy a Római vallásnak ellenében kápolnát építenék, azt ostromolnám, avagy mocskolni igyekezném, kiváltképpen ez első részben, melyet orvosi mérgével ferteztetni igyekezett. Megtetszik ebből is; mert nagyobb részre ez hitető nem a Római vallást oltalmazza, hanem írásomnak rendit, s abban való módját kárhoztatja. Mit vétettem én a Római vallás ellen, ha én nem jó renddel írtam, ha nem jól tanítottam, ha bővön vagy rövideden feleltem, ha a kérdéseket elébb vagy hátrább, mint én akartam, úgy töttem? A magam vallásán lévők ellen, s magam tanítványom ellen, nem más valláson valók ellen vétenék én ebben. Sőt örülni kellene ezen ez hitető Orvosnak, hogy én se írni, se tanítani annak kévánt haszna szerént nem tudnék, miként együtt Bellárminus azt ítélvén, hogy Calvinus magában megbódulván, vétkesen írását világ eleiben bocsátotta volna, azt mondja: Oh vajha mindenkor így vétkeznék Calvinus! Ez hitetőnek is így kell válaszollani: Oh vajha mindenkor így tanítana Keresztúri! De nem úgy, hanem nem tudom micsoda aprólék dolgokért bolondnak, tudatlannak, esze felejtettnek hí, és micsoda ocsmány szó volna, amivel nem illet? Mit vétenék én abban a Római vallás ellen, ha szintén azon egy feleletemet tíz vagy húsz kérdés alá írnám is? És ha amely kérdést legelöl kellene helyheztetnem, azt legutolsó helyre rendelném is? Méltatlan garázda tehát. Annakokáért ha én is illetlen nyomdokodban lépvén magyar módon rád vetném amúgy: Azt ítéled-é, hogy nálunk nem tudnák, mi volna a tromf? Vajha némely méltóságos és értelmes elme, kinek még csak emlékezetű is böcsülöm, elkészült szándékomat meg nem előzi vala, és ha a Római valláson lévő, úri és főrenden lévő személyek, kikkel Erdélyben méltatlan isméretségem vagyon, elmémben nem ütköznek vala, megpróbálom vala, ha tudnék-é én is bal kezemmel írni. Elhagyom azért, de azonban két dologra intlek: 1. Valakit ellenségül magadnak felvészesz, soha semminek ne véld; 2. Ha ennek utána ellenem vagy más ellen írni akarsz, írj emberségesen, tedd le a temérdeki embertelenséget, melyet mostan viselsz. Ha penig ugyan 03 152 so
