Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - Ortodoxus vagy puritánus

embere volt”, aki befolyását „inkább az ellentétek elsimítására, a szenvedélyek lecsillapítására” használta fel.12'1

Másik elhatárolásunkat a pietizmus irányában kell megtennünk. Amint a puritanizmusban a kegyesség elmélyítésének és a felépítmény átalakításának igénye egyszerre jelentkezik, úgy a pietizmus sem mentes „járulékos elemektől”. Ilyen, szélsőséges esetben a teljes, enyhébb változatában a belső szeparáció a látható egyháztól, illetve azon belül (ecclesiola in ecclesia), azután a radikális egyházkritika. Ezeknek a jegyeknek Keresztúri teológiájában nyomuk sincs. S az sem közömbös a fogalom elhatárolásában, hogy a pietizmus nem kívánt egyházszervezeti változásokat.

Fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy a Csecsemő Keresztyén című káté „sajátos ortodoxiája” önmagában nem sorolja szerzőjét az ortodoxusok közé. A pietizmustól egyáltalán nem idegen a katekizáció, sőt a kegyességi megújulásra való törekvés a gyakorlatban annak megpezsdülését eredményezte.1,0 Ugyanakkor az ortodoxia skolasztikus formalizmusának elutasítása korántsem jelentette a reformátori tanítás igazságainak megkérdőjelezését. Az új teológiai szemléletben a dogmákat nem elvetették, hanem azokról a hangsúlyt a vallásos ember belső világára, a lelki életre tették. Az pedig, hogy az ortodox gondolkodás összeforrhatott a puritanizmus nyomán bontakozó új kegyességgel, egyáltalán nem volt egyedülálló jelenség.1,1

Keresztúri Pál ortodoxiája abban fejezhető ki a legjobban, hogy nem kételkedett a református tanítás igazságában, pietizmusa pedig abban áll, hogy nem elégedett meg annak tételes ismeretével, hanem arra ösztönzött, hogy amit a tanítás magában foglal, az a keresztyén embernek személyesen végiggondolt és megküzdött élménye legyen. Méghozzá nem egyszeri, hanem folyamatosan megélt, Istennel való bensőséges közösségben megragadott mindennapi gyakorlata. Aktív bűnbánatból fakadó bűnismeret jellemzi kegyességét, ami feloldódik Isten szabadító tettének személyes és konkrét, tehát a hívőnek önmagára, nem csak általánosan érvényes elfogadásában. Misztikája bibliai töltésű, krisztológiai megalapozottságú, érzelmeiben őszinte és mély,

12íl POKOLY JÓZSEF: Az Erdélyi Református Egyház története, Budapest, 1904, 2. köt. 222 p. ™ Wai.lmann, Johannes: A pietizmus, i. m. 36,53 p.

1:1 Katiiona GÉZA: Tofeus Mihály kora szellemi áramlataiban. In Varias Bela (szerk.) Irodalom és ideológia a 16-17. században. Budajx'st, 1987, Akadémiai Kiadó, 410-411 p.

03 141 Sri