Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
A református lelkipásztor - Ortodoxus vagy puritánus
ami nem sekélyeseclik érzelgősséggé. Keresztúri tanítása mentes mindenfajta szélsőségtől, a reformátori teológiától egyetlen ponton sem távolodik el. Ezzel azt a keresztyén típust jelenítette meg a maga korában, amely Bethlen Miklós, Ráday Pál és Árva Bethlen Kata kegyességét is világosan jellemezte később. Nevezhetnénk ezt ortodox pietiz- musnak1'" is, de a református pietizmus meghatározás világosabban utal a kálvini teológiára, amelyben mindig is jelen volt az „Isten dicsőségére élésnek”, a magunk aktív önátadásának elvárása. Nem volt tehát feltétlenül szükség új teológiára, hogy a reformációt követő későbbi nemzedékek életében a kegyesség megéledjen, csak a régit kellett időszerűen alkalmazni. Végül mindehhez hozzá kell tennünk, hogy bizonyos anti- carteziánus vonásokat fedezhetünk fel Keresztúri teológiájában. Szabó Géza figyelt fel arra, hogy a Csecsemő Keresztyén előszavában kifejeződik, miszerint a szerző „az autonóm emberi értelemnél többre becsüli a hitet”. „Mert mit használ e világi elmúlandó dolgok felől való tudomány, ha az Isten dolgainak vizsgálását elmulattyuk, megutállyuk. Keresd fel elméddel az természetnek minden titkait, tanuld meg az tündöklő csillagoknak rendit, menj fel elméddel szintén az holdig, és annak folyását vizsgállyad, légy híres minden emberi bölcsességgel, fordítsad elmédet az tengerre, és vizsgáld meg minémü határokkal vétetett környül. Járd el az egész földet és az tengert, szemléllyed az egeknek minden részeit, avagy az egeken fölyül is terjeszd ki elmédet, vizsgállyad az Angyalokat és egyéb lelkeket, értekezzél mindazok felől, valamellyek az te nyughatatlan elmédnek tetszenek. Micsoda jó követ tégedet, kérlek, ennyi fáradságos munkáid után, ha azt, ki mindeneket teremtett, az Istent tudniillik, nem tudod? Az üdő elmúlik, és ennyi sok munka után semmi vigasztalást nem vehetsz. [...] Ha valaki ez világi dolgok felől semmit ne tudgyon, avagy csak fél részént való tudománnyal bírjon is, de ha az Isten dolgainak titkait szüntelen visgállya és egész életét arra fordíttya, hogy az Istennek és az ő titkos dolgainak ismeretére jusson, bölcsebb lészen az Plútónál, Aristotelesnél és minden egyéb világi bölcseknél... Ki volt valaha bölcsebb Platónál, Aristotelesnél, Pythagorasnál, kiknek bölcsességeket mindenek csudállyák? Elvesztenek mindazonáltal és mindnyájan örökké való veszedelemre 1:12 WAI.L.MANN, Johannes: A pietizmus, i. m. 37 p. C8 142 Sej
