Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor
ros és támadó hangvételében sokszor lehet mesterének modorára ismerni”. Keresztúri válasza Váradon jelent meg 1641-ben, a megelőző esztendő november-decemberében dolgozott rajta, s az új év elején készülhetett el vele. Címe az előbbihez hasonlóan igen kifejező. „Felsör- dűlt keresztyén, ki csecsemő koráiul fogván az Isten beszédének ama tiszta tején, a mennyei titkoknak tanulásában dicsiretesen név eked ék, és az Istennek minden fegyverét felöltözvén ama Cerberus titkos erejéből támadott hitető orvos doktornak pokoli orvossággal megbüszödött patikáját elrontó, és magát vastagon megostorozá. Melyet az Isten népének győzedelmesen hírré ad Keresztúri Pál". 15 Az élőfejben rövidebb cím fut: „Egy hitető orvosnak megostorozása”. A keresztyén olvasóhoz intézett ajánlás példabeszéddel kezdődik, amely Esopus agarának orvosdoktorságát és kudarcát meséli el, akit vizsgálat közben homlokon rúgott a ló, amely egyébként nem is szorult orvoslásra. ígéri, hogy ez az orvosdoktor is így fog járni. Kifogásolja, hogy névtelenül adta ki könyvét. Ugyanakkor nem hagy kétséget afelől, hogy szerinte a szerző jezsuita. Keresztúri felháborodva utal arra, hogy az Erdélyben élő szerzetesek közül kerülhetett ki a névtelen író, aki azért is megvetendő, mert Rákóczi fejedelem oltalmát élvezi, mégis ellene támad: „De jól vagyon, hogy noha kegyelmes fejedelmünk ellen rejtegeti mérgét, mindazáltal avagy csak így is maga gondolatlanul gyilkos akaratját világ eleiben okádná, és a mennyei kartul rendelt méltóság ellen, titkon forró elméjének magoson felemelt cégért készítene. Nem nyughatik az ár a zsákban, kimutatja magát, ha csak alig lehet is. Csudálom e Jesuitai vakmerő bátorságot, hogy akinek csendes vezérlése alatt minden váratlan veszélytől bátorságban nyugszik, annak vigyázó kegyelmességét nyílván is bosszantani nem irtózik". Bizonyára a kolozsmonostori jezsuita misszió valamelyik tagját sejtette a névtelenség mögött, talán éppen az elöljárót, Vásárhelyi Dánielt.311’ Gúnyosan veti fel, hogy vélhetően „Kokosnak” hívják, „mivel nemzetünk M KM KT XVII. sz. 7. 476 p. ' RMNy 1914. A Sárospatakon őrzött ix-ldányt használtuk. Idézeteink nem betűhívek. Vásárhelyi Dániel és Medgyesi Pál Dtrántffy Zsuzsanna kolozsmonostori házában lefolyt hitvitája ismert volt Keresztúri előtt, Medgyesi közzétette 1640-ben. HKI.TAI JÁNOS: „Szent Atyák öröme" Medgyesi Pál é>s Vásárhelyi Dániel hitvitája. In MISKOLCZY Ambrus (főszerk.): Kuropa Bakanica-Danubiana-Carpalhica, Annales Cultura-IIistoria-Philologia, 1995, Ki.TK Komán Filológiai Tanszék, 224-235 p. 03 113 80
