A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK

mint a keresztyénység legeszményibb történelmi típusában található princípiumokra". A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy e gondolat erőteljes hangsúlyozására és részletes kifejtésére van szükség; ennek érdekében Sebestyén Jenó' teológiai tanár 1920. április 4- én megjelentette a Kálvinista Szemle című hetilap első' számát.

A Kálvinista Szemle 1920. május 26-27-én tartotta elsó' konferenciáját Budapesten. Ezen forgács Gyula péceh lelkész "A magyar református papság új feladatok eló'tt" címmel tartott előadást,33 amely a későbbiekben tanácskozási kiindulópontul is szolgált. Az előadás hatása alatt a konferencia több résztvevője kifejtette, hogy szeretné meglátogatni a péceli gyülekezetei, hogy közelebbről is megismerkedjék annak életével. Az egyházközség fó'gondnoka, Tarnay Endre nyomban meghívta az érdeklődőidet egy augusztus második felében rendezendő együttes látogatásra. A péceli konferencia34 1920. augusztus 17-20. között volt, egybekötve a gyülekezeti terem ünnepélyes fölavatásával. A tanácskozáson 34 lelkész és 17 nem lelkész vendég, összesen 51 fő vett részt.

A Kálvinista. Szemle 1920. augusztus 1-i számában közzétett meghívó szerint: "Meghívatnak mindazok, főképpen gyakorló lelkészek, akik foglalatosak az Isten igéje szolgálatában és meg vannak győződve arról, hogy református egyházunk gyülekezeteinek szellemi és anyagi megerősítése életkérdés úgy egyházunkra, mint hazánkra nézve... A konferencia jelmondata: »Kérjétek az aratásnak Urát!« Célja: őszintén és komolyan revideálni lelki életünket a lelkipásztori hivatás evangéliumi eszményének világosságában, és segíteni egymást szent hivatásunk betöltésében." A konferenciáról Napló készült, melynek vezetésével Batta Árpád rákosligeti lelkészt és Sebestyén Andor újpesti vallásoktató lelkészt bízták meg. A résztvevők megállapították, hogy az addigi konferenciák bármily szépek voltak is, mégsem érték el a kívánt eredményt, azért, mert nem összegezték a végén az eredményeket, s így a hatások szétfoszlottak. Ennek elkerülése végett összegezték meglátásaikat, tanácskozásaik eredményeit és föladataikat; megállapodásaikat írásba foglalták — ez lett az ún. Péceh Program35 -, melyet a résztvevők aláírtak, ezzel is kötelezve magukat, hogy a megállapodásokhoz mindenki hű marad. A körhöz később csatlakozók szintén aláírták a programot. így jött létre a Péceli Kör, mely elnevezés az első összejövetel emlékét ó'rzi. Nem volt ez valamiféle határozott szervezet: a Kör tagjai, az ország különböző részein élő és szolgáló lelkipásztorok, kapcsolatot tartottak egymással, beszámoltak eredményeikről és problémáikról, kölcsönösen imádkoztak egymásért s a közös szolgálatért. A Kör tagjai azért vezetőséget is választot33 A Kálvinista Szemle 1920. 16. sz. 4-5. oldalain jelent meg az előadás summája "Javaslat az egyházi élet megújhodására" címmel.

34 Földolgozását lásd Ladányi Sándor: "A Péceli Kör megalakulásának félszázados évfordulójára". In: Református Egyház, 1970. 198-199.

35 Több helyen is publikálták. Első megjelenése: "A péczeli konferencia programja (1929. augusztus 17-20.)", a „Reformáció" Könyvtára 1. füzeteként történt, Bp. é.n. (1920).

28