A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK
tak Czeglédy Sándor, Forgács Gyula, Kájel Endre, Mátis Márton és Takaró Géza lelkészek személyében. A Péceli Program szellemében az ország határain belül több csoport is alakult, sőt, a határainkon kívül eső területekre is elvitték a program hírét a jelen volt lelkészek; így pl. Tóth Sándor clevelandi lelkész kezdeményezésére Amerikában ennek alapján jött létre a Bethesda Kör, mely buzgó tevékenységet fejtett ki az ott élő magyar reformátusok között. A Programban a résztvevők négy tételben összegezték megállapodásaikat. 1. ) Először is alázatos hálaadással bizonyságot tettek arról, hogy a maguk életében megismerték Istennek a Jézus Krisztusban megjelent megváltó szeretetét, és hálát adtak azért, hogy a megváltó szerétéiről való bizonyságtételre a református egyház szolgálatában nyertek elhívást. Megkeseredett szomorúsággal szemlélték egyházuknak lelki erőben, tagjai erkölcseiben és anyagi életképességében való megrokkanását, annak következtében, hogy benne az élő’ bizonyságtétel elhalványult. Kifejezték azon meggyőződésüket, amelyet a Szentírás és az egyház történelme is tanúsít, hogy az egyház megújulására egyetlen út vezet: az, ha tagjaiban és vezetőiben az egyház visszatér a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelemnek megtapasztalására; s e célból az egyház életfeltételeként állították föl, hogy élén olyan lelki- pásztorok álljanak, akiket az Isten elhívott a szolgálatra. 2. ) Ünnepélyesen megfogadták, hogy minden erejüket egyházuk megújítására szentelik, arra törekednek, hogy élő hitű egyháztagokat neveljenek munkatársakul a gyülekezeti szolgálatba, s főképp, hogy a presbiterek is alkalmasak legyenek a gyülekezet építésére a Jézus Krisztusban. A gyülekezet szűnjön meg kényszertagok tömege lenni, váljék öntudatos tagok önkéntes csatlakozásával létrejött hívő gyülekezetté, melynek minden tagja aláveti magát az Isten igéje és a testvéri közösség fegyelmezésének. A gyülekezet tagjainak önkéntes adományaiból tartsa fönn magát, s ne támaszkodjék olyan anyagi erőkre, melyek nem a Krisztus evangéliumáért való felelősségből fakadnak. 3. ) E célok érdekében a jelenvoltak baráti kötelékben egyesültek egymással; megígérték, hogy levelezés, személyes érintkezés és egymásért való buzgó imádkozás által segítik egymást, s évenként összegyűlnek bizalmas együttlétre. Bevonnak más református lelkészeket is a Baráti Körbe, két tag ajánlására; a testvéri fegyelmezést a Kör tagjai fölött panasz esetén a vezetőség gyakorolja. 4. ) Megbízták a vezetőséget, hogy rendezzen nyilvános értekezleteket, kurzusokat stb. lelkészek, világi egyházvezetők, gyülekezeti munkások számára, egyesek tegyenek utazásokat, tartsanak előadásokat a gyülekezetekben és az egyházi gyűléseken. Mint említettük, a péceli konferencián részt vett Tóth Sándor akkori clevelandi lelkész is, akinek indítványára az értekezlet elhatározta, hogy lapot indít Reformáció címmel, e célra Tóth Sándor 50 dollárt adott át a clevelandi vasárnapi iskolások adományából. A Reformáció első száma 1920. október 31-én meg is jelent, Forgács Gyula szerkesztésében. E szám - mely teljes terjedelmében közli a Péceli Kör 29
