A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ KULTURÁLIS HATÁSA - Az egyesületek kulturális szerepe

A Soli Deo Gloria Diákszövetség157 nem általános protestáns, hanem kimondottan református hitvallásos szellemű diákmozgalom akart lenni. A hitébresztés mellett kezdettől fogva törekedett a kultu­rális munkára, mégpedig a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatban. Az általános műveltség terjesztését az egyesület által szervezett nyelvórák, tanulmányi utak, múzeum- és képtárlátogatások, tanfo­lyamok és nyilvános rendezvények szolgálták. Céljuk volt az Alapsza­bály szerint a "kálvinizmusnak mint világnézetnek terjesztése" (1925. nov. 9-i közgyűlés). Tehetségkutató pályázatain olyan bírálók működ­tek közre, mint Aprdy Lajos és Ferencsik János; közismerten híresek voltak a balatonszárszói konferenciák. Ízelítő a témákból és az elő­adókból: Vallásosság a modern irodalomban; A modern természettu­domány és a bit; Keresztyénség és modern filozófiai irányok; Egyén és tömeg (1933. Halasy Nagy József); A magyar földről (1937, Kovács Imre); Falukonferencia: a falu hungarológiája, egészségügye, erkölcse (1939); Főiskolások konferenciája (1941, Veres Péter, Vatai László, Somogyi Imre, Barcza Gedeon). Munkáslányok konferenciája: kultú­ra-forradalom, népiség-hit, egyéniség-kollektívum-keresztyénség. Ifjúság az új magyar szellemért (Sinka István, Darvas József, Féja Géza, Juhász Géza, Móricz Zsigmond, Nagy István, Tersánszky Jenő, Gulyás Pál). Középiskolás fiúk konferenciája; a beszélgetések témái: Ormánság (Kodolányi, egyke, népdal), Sárköz (földreform, dunántúli telepítés a Tiszántúlról). Különösen érdekes volt 1942. November 11-én a Móricz Zsig- mond-est, melyet a Városi Színházban rendeztek, akkor, amikor a jobboldali sajtó egy része megtámadta a nagy írót. Az ünnepi beszédet Karácsony Sándor mondta. Idézzük néhány sorát: "A Szentírás ko­moly parancsa írástudó ember számára: »írd meg, amit láttál«. Az az író igaz és komoly, aki ennek szót fogad. Aki nem véleményét, elkép­zeléseit írja meg, hanem azt, amit lát. Móricz Zsigmond azért volt korunk legnagyobb írója, mert napjainkban e tekintetben ő volt a leg­engedelmesebb [...] Vele kezdődött népi gyökerű naturalizmusunk és talán benne is tetőzött. A szociográfiai kutatásokat megelőzően ösztö­nös megérzéssel írta meg regényeiben az egész magyar társadalom topográfiáját."158 Végül az SDG és a Kabay Márton Kör konferenciái keretében találkoztak a népi írók és a baloldali, köztük kommunista értelmiségiek; ennek ma bővülő irodalma van.159 A Keresztyén Ifjúsági Egyesület160 nemcsak a reformátusokat, de a többi protestáns egyház fiataljait is összegyűjtötte; sőt nemcsak diá­kokat, hanem más fiatalokat is. Módszerei, témái sokban hasonlítot­tak az SDG-hez. Ki kell emelnünk népfőiskoláit, ezekben az SDG előtt járt. Az 1940-1942-ben tartott, 3-4 hónapos népfőiskola anyaga: 1. általános műveltség, 2. magyar műveltség, 3. gyakorlati ismeretek. ­157 Zsinati Levéltár, 24. fond. al.-bl. d.3-8. csomók, d 16-4-28-d 34 kötegek 158 Zsinati Levéltár, 24 fond. SDG-dl6. 159 A korábban már említetteken kívül pl. Nagy Sándor Béla: "Szárszói emlékek", In: Confessio 1982. 4. sz. 6-17. 160 Zsinati Levéltár, 21 fond, KIÉ, 29-30 csomó 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom