A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ KULTURÁLIS HATÁSA - Sajtótevékenység

más társadalmi szervezetnek nyílt módja, s ez a tény önmagában is jelentős.

2) A korszak hagyományőrző-konzervatív volt a felszínt nézve, de nem volt mindegy, hogy ezen belül ki milyen hagyományokat őriz. A református egyház, történetéből adódóan, leginkább a Bocskai- Bethlen-Thököly-Rákóczi-féle, Habsburg-ellenes rendi szabadságharcok azon hagyományait őrizte, melyekben a rendi-nemzeti szabadságok és a protestáns vallásszabadság ügye összefonódott; a jövó't pedig - tagjainak társadalmi helyzetére tekintettél is - a paraszti-plebejusi hagyományokra építve akarta szolgálni.

3) A korszak kurzusa a nemzeti érdekek ellenében nacionalista kultúrát hirdetett. Láttuk, hogy a református egyháznak a kultúra szolgálatában álló legjobbjai ezzel szemben, hitbeli meggyőződésük alapján, a népi-nemzeti kultúrát és a valóságon alapuló magyarság- ismeretet munkálták, s számoltak a Németországból érkező' faji ideológiák veszélyével, éppen a magyarság és a keresztyénség szempontjából.

4) Jelentős az is, hogy a református diákmozgalmak leghaladóbb képviselői és egyes teológusok megértették a radikális reformok, sőt a társadalmi forradalom szükségességét, a munkásosztály eljövendő szerepét, s kezdeményezői voltak a népi írók és a baloldali értelmiség, köztük a kommunisták történelmi találkozójának.

79