A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ KULTURÁLIS HATÁSA - Sajtótevékenység
nyában, Kákicson működő Kiss Géza lelkészről, aki nehéz anyagi körülmények közt megírta az Ormányság című nevezetes szociográfiáját. Fülep Lajos lelkipásztor, a 1 ugyancsak baranyai Zengő- várkonyból, Lukács Györgytől Illyés Gyuláig sokakkal levelezett a magyar kulturális élet nagyjai közül, s hogy milyen szerepe volt a gyülekezet kulturális életében, azt volt tanítványai, gyülekezeti tagjai tanúsítják. Ők a kiemelkedő csúcsok a tisztes átlag és az alatta lévők fölött. Engedjük meg magunknak ezen a ponton, hogy ne a "való", hanem a "kellő" világból idézzünk, vagyis idézzük azt a kívánalmat, amit Makkai Sándor a kultúra terén a gyülekezeti körben elérni kívánt.162 Fölhívja a figyelmet arra (1938-ban!), hogy "az erősödő antikrisztiánus korszellem semlegességre akar kényszeríteni" népünk sorsdöntő kérdéseiben, holott e kérdéseket szem előtt tartva a kultúra nem cél, hanem eszköz. Melyek ezek a létkérdések? Falukutatás, falunevelés és népművelés, mert a társadalmi és kulturális elmaradottság felelősségre kell indítson. Tenni kell valamit az egyke ellen; az Országos Református Szeretetszövetséggel együttműködve magyar reformátusokat telepítenek (pl. Szabolcsból Baranyába). A gyülekezetnevelés nem történhet a "világi társadalom analógiájára". A világ szerinti különbségek a Krisztus testében, az egyházban megszűnnek. Itt minden társadalmi rétegnek helye van, itt "a szolgálat és áldozat demokráciája" uralkodják. A nemzetnevelés tehát a gyülekezetben a belső értékek fölhasználásával történjék. A gyülekezetekben folyó kulturális munkát a továbbiakban az ún. "kisnyomtatványok" kutatásával lehetne alaposabban föltárni. Ilyenek a különböző egyházközségek által rendezett műsorok, az ezekre szóló meghívók, egyházi-iskolái jegyzőkönyvek, melyek az iskolások által a fönntartó egyházközségekben adott ünnepélyek anyagát (az előadott versek címét, szerzőit, a zeneszámokat) sorolják föl. Színvonalra, ízlésre és a református jelleg szerepére egyaránt lehet következtetni belőlük. SAJTÓTEVÉKENYSÉG Az egyháznak, a hitbuzgalmi célok mellett, igen fontos volt a kulturális sajtója is. Utóbbiból az országos hírű folyóirat; a Protestáns Szemle a legkiemelkedőbb: 1924-ben indul Ravasz László és Zsinka Ferenc (a Széchényi Könyvtár igazgatóhelyettese, történész), majd Aprily Lajos szerkesztésével. A lap recenziói az akkori kulturális élet körképét hozzák közel. A Protestáns Szemle 1929-ben ismerteti a Bartha Miklós Társaság "Új magyar Föld" című röpiratát, Kerecsényi Dezső tollából, aki így ír; "aki meg van győződve arról, hogy minden jó, ami van, ne vegye kezébe... Aki napjának minden órájában érzi, hogy meg kell újulnunk" - az bátor útkeresést talál benne. A recenzió bírálja az ismertetett könyv szerzői közül azokat, akik "narkotikus 162 Lásd Makkai Sándor: "A mai reformétusság létkérdései..." i.m. 312. 77
