A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ MISSZIÓI TEVÉKENYSÉGE - Diakóniai és társadalmi kérdések a misszióban

DIAKÓNIAI ÉS TÁRSADALMI KÉRDÉSEK A MISSZIÓBAN Az egyház diakóniai és társadalmi tevékenységével külön feje­zet foglalkozik e tanulmányban. Ezért e pontban csak áttekintjük azokat a missziói beszámolókat és nyilatkozatokat, melyek diakóniai kérdésekkel foglalkoznak. 1927-ben a dunántúli egyházkerületi jelentés említi, hogy a sze- gények-árvák-betegek közti munka "nem végeztetik rendesen".117 Szociális téren a csecsemő'- és anyavédelem, a szegénygondozás és az utóbbiak lelkigondozása kérdéseit tartják fontosnak, de kitérnek a német kikötőkben megforduló magyar református hajósok és a kórhá­zi betegek vallásos iratokkal való ellátására is.118 1936-ban a dunántúli egyházkerület burkoltan bírálja Kovács J. István: A keresztyénség és a társadalmi kérdések című, a Parókiális könyvtárban megjelent művét, azt "előkészítő jellegüknek nevezi, és javasolja, hogy "adjon megbízást az Egyetemes Konvent megfelelő' szaktudósnak a magyar református kersztyénség és a magyar társa­dalmi kérdések egymásra vonatkozásait felölelő', történelmileg meg­alapozott és a jelen feladatait is tárgyaló mű megírására". A javaslatot azonban a Parókiális Könyvtár Bizottság finoman elutasítja.119 1940-ben megint csak a dunántúli egyházkerület ad hangot a pápai egyházmegye éles társadalomkritikájának. A lelki munka aka­dálya eszerint "a társadalmi bajok orvoslásának hiánya". Mert "lehet- e eredményesen pásztorolni azokat az egyháztagokat, akik a házhely, rokkantellátás és egyéb ígéretek szép szavait régóta hallják, de a megoldást nem látják. A társadalommal való meghasonlás a legfőbb okozója az egyházzal való meghasonlásnak, mert az egyház vezetőit azonosítják a fennálló rendszerrel, illetve a rendszernek azokkal a képviselőivel, akiknek ígérete csak ígéret marad, s emiatt népünk nagy tömegei nem hisznek már az emberi igazságban, és nem hisznek az isteni igazságban sem". Enyedy Andor missziói előadó reflektál erre: "az államkormányt folytonosan emlékeztessük a szociális tenni­valók sürgős végrehajtására". Hozzáteszi: "Jöhetnek idők - talán nem is messze a jövőben -, amikor lábunk alatt megrendül a föld, megrop­pannak a világ támasztékai, s nem marad más számunkra Krisztuson és az ő igéjén kívül, semmi más megtartásunkra. Igaz, hogy ez tökéle­tesen elég." Azután individuális síkra tér: "Egyházunknak annyi nyert csatája lesz, ahány lelket, egyenként meg tud hódítani Krisztus­nak." Az egyházmegyei jelentéseket ismertetve fölhívja a figyelmet az "egyke" veszedelmére, a fényűzésre (érdekes módon erről a pestkör­nyéki egyházmegye is panaszkodik) és a mozgósítások miatti gyüleke­zeti változásokra. Nem tekinthető ezek után véletlennek, hogy 1942-ben a Kon- venti Missziói Bizottság elnevezését Missziói és Társadalompolitikai 117 Konventi jegyzőkönyv. 1927. Kerületi jelentések 3. p. 118 U.o. 5. és 5/c. p. 119 Konventi jegyzőkönyv. 1936. máj. 6. ülés, 30. p. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom