A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - EGYHÁZI ÉLET A GYÜLEKEZETEKBEN
Bizottságra változtatták,120 fölismerték ugyanis a misszió és a társadalmi kérdések elválaszthatatlanságát. 1944-ben a missziói előadó megállapítja, hogy "ezen a felgyújtott földgolyón nincs egy tenyérnyi zug sem, ahová a világkatasztrófa valamilyen hatása el ne érkeznék".121 A missziói munka nehézségei közt már a légitámadások miatti gyakori elsötétítéseket és a ruha- és cipőhiányt említi... Az 1949. évi konventi ülésen122 a diakónia belső egyházi vonatkozásai szerepelnek, a társadalmi kérdések nélkül - a szociális kérdések megoldását az új társadalom maga kívánja megoldani. Az egyház azonban nem mond le a mindenkori rászorultak segítéséről (az 1948- as Egyezmény ezt a jogot biztosítja is számára), viszont nem független egyesületek útján, hanem az egyházi szervezetbe beépített diakóniával kívánja ezt elvégezni. Az Országos Református Szeretet- szövetség ez időben 10 árvaházat, 2 hadiárvák-házát, 2 idióta-otthont, 7 aggmenhelyet, 1 ápolónői iskolát tart fönn, ezekben 476 személyt lát el. Tiszta vagyona 870 695 Ft. Ezenkívül a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület és a nyíregyházi Magyar Ébredés testvérház végez diakóniát, a diakónia irányításáról azonban maguknak az egyházkerületeknek, illetőleg a közegyháznak kell gondoskodnia. A Konventi Diakóniai Osztály később teljesen átveszi az intézményes diakóniát az egyesületektől, ugyanakkor a gyülekezetek helyi diakóniai felelősségét ébreszti föl. EGYHÁZI ÉLET A GYÜLEKEZETEKBEN Ha az egyháznak a tömegekre való hatása eszközeit vizsgáljuk, akkor, a más fejezetekben tárgyaltakon (politikai-társadalmi állás- foglalások, teológiai fejlődés, misszió, kulturális befolyásolás, társadalmi szolgálatok) túl, itt hangsúlyosan kell szólnunk a mindennapos- vagy a vasárnapi - egyházi életről is, ahogyan az a különféle gyülekezetekben (jogilag: egyházközségekben) megnyilvánult. Hiszen pl. a 30-as években a gyülekezeti tagoknak, óvatos becslések szerint, 9-40 %-a (a felső határ tehát kb. 1 miihó ember) járt - tájanként és társadalmi osztályonként erősen eltérő módon — rendszeresen templomba, ezen felül voltak, akik időnként (pl. nagy ünnepeken) fordultak meg az istentiszteleteken.123 De ezek nagy részét családjukon keresztül is érte egyházi hatás: típusos volt az a családfő-férfi, aki nem ment el ugyan a templomba, de a vasárnapi ebédnél kikérdezte nagyobb gyermekeit, hogy "miről prédikált ma a pap?" Az egyházi életnek a vasárnapi délelőtti istentisztelet volt a központja. Voltak vidékek, ahol- a földmíves-élet helyi sajátosságaiból adódóan - a vasárnap délutáni 120 U.o. 1942. ápr. 9. (V. ülésszak) 285. p. 121 U.o. 1944. máj. 4. 65. p.: Muraközy Gyula jelentése 1942-43-ról. 122 Zsinati Levéltár, 1949. 2/e fond. Konventi Missziói és Diakóniai Iratok 1936- 1949, 1950-51, 38. p. 123 Lásd Szó'nyi György: "Istentisztelet, kegyesség". In: Studia et Acta Ecclesiastica V. köt. i.m. 398-406. ÓÓ
