A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - Szociális eszmék az egyházban

keresztyén, hanem nagyon is pogány, bárminek vallja is magát. A keserű fájdalom és a mély együttérzés hangján szól a szegény magyar népről, amely bibliai Lázár gyanánt, megkínzottan, meggyötörtén, éhezve fekszik urai lábánál, vagy vándorbotot ragad, és új hazát, jobb megélhetést keres a tengeren túl. A népnek nincs megfelelő' szellemi tápláléka sem, nincs megfelelő néplap, népkönyvtár, ahonnan a tiszta és egészséges szellemi eledel származhatna számára. A magyar sajtó szenzációhajhászó, vértől csöpög, prostituálva van; üzleti érdekből a feketét is fehérnek mondja. Jánosi szerint csak egy keresztyénség létezik, az, amelyik az Isten országát: az istenfiúság és testvériség igazát, az isten- és emberszeretet érzését teljes uralomra akarja emelni az emberi szívekben és az emberi életben; a gazdasági, az állami és a társadalmi életben egyaránt. Az Isten országa nem e világból való, de e világra való, vagyis a lehető legnagyobb mértékben meg kell azt valósítani ezen a világon. Az első, igazi keresztyénség Jánosi szerint a világtörténelem leghatalmasabb, legviharosabb, egyetlen igazi forradalma volt. Az első, igaz keresztyének, ezek az isteni forradalmárok - vallja - le akarták rombolni az egész régi világot, hogy a helyén egy új világot teremtsenek. A keresztyénség egyedül azért van, hogy az emberi államot és társadalmat Isten országává nevelje és alakítsa. A keresztyénség földi hivatása, hogy Isten országát és igazságát az egész emberiség közös kincsévé tegye; a földi javakat, mint másodrendű dolgokat annak rendelje alá, szolgálatába állítsa, s megteremtse az új eget és az új földet, amelyben igazság lakozik, azt az új korszakot, az új társadalmi rendet, új világot, amelyben ismeretlen a korona és a kard, a koldusbot és a rabbilincs. Jánosi szerint a munkától és éhségtől elgyötört, sápadt, búskomor tömegnek nagy oka van arra, hogy eltávolodjék attól a tétlen és tehetetlen, klerikális és reakciós keresz- tyénségtől, attól az egyháztól, amely vagy hatalmi eszközzé alacso- nyodik a világ urainak erőszakos kezében, vagy rettenetes közönyösségében szántszándékkal és rendszeresen bezárkózik a templomokba, az összejöveteli helyiségekbe, s nem törődik e világgal és e világ száz bajával: a gazdasági és politikai élettel, a tudománnyal és művészettel a népneveléssel és a családdal.

Jánosira a svájci keresztyénszocialisták, főleg Kutter és Ragaz eszméi hatottak leginkább. Hirdette, hogy az egész élet Isten ügye, Isten országának megvalósítása tehát nem csupán az egyház ügye. A szociáldemokraták mozgalmát Isten eszközének tekintette és hirdette - aminek következtében a lelkészek közül is többen beléptek a szociáldemokrata pártba, s ott aktív munkát vállaltak. (Mások ezt az evangélium ügye elárulásának tekintették.) Jánosi Zoltán a Protestáns Szemle 1915. évfolyamában közzétett cikkében így foglalja össze szociáletikáját: "[...] teljes öntudatossággal arra szántam az én gyarló életemet, hogy míg mások a keresztyénség individuális etikáját hirdetik, én a keresztyénség szociális etikáját prédikálom. És mindenekben az Istenország szociális jelentőségét, vonatkozásait és követelményeit. [...] A cél [...] Isten országának eljövetele a földre, azaz Isten akaratának megvalósulása, miképpen a mennyekben, úgy a földön is. Szociá45