A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A földkérdés
lis etikám legfőbb igazságának két legfőbb tétele: az istenfiúság és az embertestvériség. Gyakorlati igazságának két legfőbb parancsa pedig: az istenszeretet és az emberszeretet." Korának egyháza természetesen nem értett egyet Jánosi forradalmi gondolataival és magatartásával. Jellemző, hogy az a tiszántúli egyházkerületi elnökség emelt ellene vádat a Tanácsköztársaság idején — legalábbis frázisként -, amint láttuk, szintén hasonló kifejezéseket használt. Az ország nehéz gazdasági helyzetét látva, s nem utolsósorban a lezajlott forradalmak hatása alatt az első világháború utáni évek teológusainak, s az egyházi vezetők közül is többeknek - számos konzervatív, sőt reakciós vonás ellenére is -, valamint az ébredési mozgalmak munkásainak a Szentírás tanulmányozása következtében figyelme, bírálata és vádja a magyarság legsúlyosabb kérdéseinek megoldása felé fordult: a föld- és a munkáskérdés, valamint a demokrácia problémája felé. A fiatal, pályakezdő Nagy Géza, a későbbi kolozsvári egyháztörténész tanár írja: "Ma meg kell látnunk azt, hogy a keresztyénség szociális elveinek kidolgozása és minél hívebb megvalósítása nemcsak a kor követelménye, hanem kötelesség is azzal az emberiséggel szemben, kit az ő súlyos társadalmi válságában a keresztyénség magára nem hagyhat. Akár tetszik, akár nem, a keresztyén szeretet nem tudja megnyugtatni, sem kiélni magát teljesen a jótékonyság, a belmisszió és az oltalmazás munkáiban, annak új otthont kell találnia a szociális tevékenységben. [...] Az a tan pl., hogy csak a munka lehet igazán értékteremtő, s csak ennek van joga az érték birtoklására, végighúzódik az egész Biblián. Vagy az az elv, hogy az ember mint öncél áll a világban, s az ő szabad személyiségét az élettelen dolgok uralma nem igázhatja le, mások eszközévé nem süllyesztheti, a keresztyénség, s az etikai idealizmus egyik legfőbb program tétele."81 A FÖLDKÉRDÉS Legelőször is az lett nyilvánvalóvá igen sokak előtt, hogy a nagybirtok nyomasztó uralma és a földnélküli milliók ellentéte minden fejlődésnek a gátja; a dolgozó tömegek földhöz juttatása elengedhetetlen feltétele és alapja a magyar életnek. Az érdeklődés a falu felé fordult, annál is inkább, mert a református egyház tagságának mintegy 80 %-a akkor falun élt. A 30-as évekre a falu sorsa, a parasztság helyzete egyre inkább központi kérdéssé válik. A református sajtóban megjelent és az egyház különböző fórumain elhangzott előadások, hozzászólások és határozatok egyre többet foglalkoznak a magyar faluval, a paraszti társadalom művelődési és szociális helyzetével. "Anyaszentegyházunknak is a falu zsoltáros templomaiban van reménysége" - a falusi gyülekezetektől várják a megújulást. "Képzett vezetőket a falunak!" — hangzik mindenfelől; s ebben a református 81 Nagy Géza: A keresztyénség jövője. Székelyudvarhely 1922. Az eló'szót 1919-ben írta. 46
