A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - Szociális eszmék az egyházban
és a protestantizmus történelmi találkozója során ilyen nagy egyéniség volt Bereczky Albert.79 A szolgálat-teológiának részletesebb kidolgozása, rendszerezése, a részletekre történő' alkalmazása, a külföldi testvéregyházakkal való megismertetése már az 1948 utáni évekre esik. Körvonalai azonban, mint látjuk, már a világháború előtti, alatti és közvetlenül azt követó' években kirajzolódtak. A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA SZOCIÁLIS ESZMÉK AZ EGYHÁZBAN Az Isten országa szociális jelentőségének, s a keresztyén ember szociális felelősségének hirdetése - amely pedig a korábbi századokban, különösen a reformáció idején az igehirdetések egyik sarkalatos tétele volt - a XIX. században viszont, ha egyetemesen nem is, de jónéhány igehirdetó'nél találunk határozott szociáletikai tartalmat és prófétai útmutatást a társadalmi kérdésekben. S ezekre az egyénekre, kisebb csoportokra, egyesületekre érdemes odafigyelnünk. Az egyik ilyen markáns egyéniség Jánosi Zoltán hajdúsámsoni, debreceni (1902-1921), majd füzesgyarmati (1922-1942) lelkész volt.80 Jánosi a századforduló tájától prédikációiban, ünnepi egyházi beszédeiben, cikkeiben és előadásaiban egyre erősebben ostorozza kora bűneit, erkölcsi, gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt; keményen rámutatva ebben az egyház felelősségére, s elmarasztalva az egyházi vezetést. Ostorozza az úri gó'göt, az önzést a társadalom minden szintjén, minden rétegében, de kora keresztyénségét is, amely csak szónokol a hitről, a szeretetről, a testvériségről, de visszariad a tettektől. Rámutat arra, hogy a társadalmi életben pénzért minden kapható: hazafiság, szerelem, becsület és vallás. Ez a társadalom nem 79 Ebben a kérdésben a kötet alábbi tanulmányai kritikai szempontból állást foglalnak (Szerit.). 80 Jánosi Zoltán Nagyiétán született 1868. július 14-én. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Debrecenben végezte, majd 1895 őszétől 1 évet a zürichi egyetem teológiai fakultásán, egyet pedig a budapesti egyetem bölcsészettudományi karén töltött. 1918 februárjában Debrecen város országgyűlési képviselője, a Károlyikormányban belügyi államtitkár, a Tanácsköztársaság idején Debrecenben a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkáraként tevékenykedett. A román megszálló csapatok 1919 májusában előbb Fogarasra, majd Brassóba internálták, ahonnét 1920 őszén szabadult, majd Nagyváradon tartózkodott 1921. augusztus végéig. Távollétében a tiszántúli egyházkerület elnöksége fölfüggesztette állásából. A kon- venti bíróság 1921. november 15-én hozott ítélete Debrecenből elmozdította, mivel szereplése - úgymond - nem fért össze lelkészi állásával, szélsőséges forradalmi jellegű volt, teljesen behódolt a forradalmi eszméknek, s elősegítette őket. Jánosit Rassay-práti programmal Debrecenben nemzetgyűlési képviselővé választották, s ő belépett a szociáldemokrata pártba. Képviselői megbízását azonban - a konventi ítélet alapján - megtámadták, s megfosztották mandátumától. 1922 őszén Füzesgyarmatra választották meg lelkésznek, ahol 1942. szeptember 16-án bekö- vm.k. zett haláláig tevékenykedett. 1952-ben Tiszántúli Református Egyházkerület elnökségének kezdeményezésére, perújítás útján, a konventi bíróság rehabilitálta. 44
