A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK - A szociális és szolgálat-teológiai irány
fejezetben tárgyaljuk; itt - Tóth Károly nyomán - mindezeknek teológiai eló'föltételeire és hátterére kívánunk rámutatni. Bereczky példaképe a XVI. századi magyar református egyház, mely a lelki, szociális és nemzeti szempontokat nem különítette el, és éppen így végzett óriási szolgálatot a Mohács utáni magyar nemzeti életben. Bereczky ezenkívül mélyen átélte az ún. "keresztyén civilizáció" csó'djét: mindkét világháborút "isteni ítéletként" fogta föl, de a másodikat már "kegyelmes" (azaz a megújulás lehetőségét adó) ítéletként látta.75 Nagy szerepe volt abban, hogy az ébredési-missziós mozgalmak ne szakadjanak el az egyháztól, és elsőként mondta ki, hogy az egyház élete nincs bizonyos társadalmi rendszerekhez kötve és a szocializmusban is lehet igazi egyházi életet élni. Végül az egyházak egységtörekvéseit azért támogatta, mert szétszakadozottságukban olyan "botrányt" látott, mely meggátolja, hogy közösen emeljék föl szavukat a béke és az igazságosság érdekében. "Rendkívül összetett és ízig-vérig dialektikus elme volt, aki egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő' ellentét-párokban gondolkodott" - írja róla Tóth Károly. Az általa gyakran használt kifejezés szerint, a keskeny út "a bűnbánat-hálaadás, az ítélet-kegyelem, a hit és engedelmesség között" vezetett.76 Az evangélium hirdetésének, nézete szerint, a magyar nemzeti megújulást és gyökeres társadalmi változást is munkálnia kellett: úgy kell Krisztust hirdetni — írta -, "hogy a magyar és a szociális ébredés felismerhesse szövetségesét a lelki ébredésben".77 Lelkületére jellemzó', hogy ó', aki annyit tett az üldözött zsidóság megmentéséért, a háború után a magyar protestantizmus nevében bocsánatot kért tólük; ó', akit missziói működése miatt a hivatalos egyház nemegyszer bizalmatlanul nézett, a baptistáktól kért bocsánatot a nem tóle eredő' régi zaklatások miatt; s ó' indította el a megbékélést a cseh protestantizmussal és vette föl a kapcsolatot a szovjetunióbeli ortodox egyházzal is. 1950-ben viszont így írt: "Feladatom világosan az, hogy nem mindenre mondok igent, ami történik, ezt nem is kívánja tőlem senki; nem tagadom meg az egyház prófétai tisztét, és nem felejtem el, hogy az egyház, amennyiben egyház, nem azonos a világgal."78 Bereczky Albertet teológiailag az Istenre figyelő' és neki engedelmeskedő', egyházát, népét szíve legmélyéből szerető, a társadalmi-történelmi realitások között Istennek engedelmeskedő keresztyén embernek és egyházi vezetőnek értékelhetjük. A marxista történettudomány is, mely a történelem mozgását objektív gazdasági-társadalmi tényezőkre vezeti vissza, elismeri, hogy az említett tényezők elsődlegessége nem zárja ki a realitásokat fölismerő nagy egyéniségek hatását a történelmi folyamatokra: a szocializmus 78 U.o. 43. 78 u.o. 43. 77 Idézi Bereczkyt u.o. 45. 78 Idézi Bereczkyt u.o. 54. 43
