A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK

Programját — a lap címére és célkitűzéseire nézve ezeket írja: "Reformációt akarunk, reformációt munkálunk, s erre buzdítunk mindenkit, aki tudja, hogy mit jelentett e szó a XVI. században, és azt is tudja, hogy mire kötelez minket nevünk: református keresztyén [. . .] Reformációra van szükség egyházi életünk minden megnyilvánulásában, minden vonatkozásában. Nem színtelen okoskodásra, panaszkodásra, nem gyáva, tétova tapogatózásra, hanem tűzre, mely melegít, lelkesít, világít, irányt szab, egyesít és áldást hoz."36

A Péceli Kör történetének következő jelentős állomása a Végrehajtó Bizottságnak 1921. július 19-20-án, Őriszentmiklóson tartott tanácskozása. (Ekkor írta alá a Programot Bogdán Gyula, Tildy Zoltán, Bocsor László, B. Major János, ifj. Szabó Aladár, Vass Vince és Ágoston Sándor.) Itt Forgács Gyula beszámolt elmúlt esztendei tevékenységükről. Beszámolójának lényegét - melyet a bennefoglalt adatok végett közlünk - így örökíti meg a jegyzőkönyv: "Micsoda következménye lett a múlt évi Konferenciának? Megindult a munka mindenfelé. Ory Lajos tartott összejöveteleket gyülekezetében. Székesfehérvárott és szegeden is voltak gyülekezeti Konferenciák. Pedig ez már a Péceli Program 4. pontja, mert a Péceli Konferencia elsősoban a lelkészekre irányítja a figyelmet. Külső Somogybán volt már presbiteri Konferencia is. Erzsébetfalván is volt gyülekezeti Konferencia. A debreceni templom avatásán is alkalom nyílt a péceli program terjesztésére. Ott is van már lelkes sereg. Szomjas Gusztáv meghívására tanácskoztak az ottani Szellem ellensúlyozásáról. Elhatározták, hogy lapot indítanak erre a célra, mely azóta meg is indult. Balatonendréden is a péceli alaphangok szólaltak meg. Nem különben Sárospatakon is. Sárospatakon még alig egy évtizeddel ezelőtt is alig akarták fogadni a Világ-diákszövetség főtitkárát. Ma már ott is szép munka folyik. Szekszárdon szintén hasonló szellemű Konferencia volt. Esperes is volt jelen, valamint idősebb és fiatalabb lelkészek. Hetesen hasonlóképpen szép Konferencia volt. Ez az a hely, ahova 3 éveel ez36 A Reformáció az első' három évfolyamban havonta kétszer, 1-én és 15-én jelent meg, 1923-tól azonban havonta csak egyszer, s kisebb formátumban. A szerkesztő- ség és kiadóhivatal előbb Pécelen volt, majd a kiadóhivatalt 1921-ben a szerkesztő Budapestre tette át, 1923 januárjától pedig Tahitótfaluba. - 1921-ben az amerikai magyar reformátusok azt javasolták, hogy a Kálvinista Szemle és a Reformáció egyesüljön, "hogy így az Egyházi Értesítő mellett csak egy egyházi lapot kelljen segítenie az amerikai magyar reformátusságnak." A fúzióra azonban sem ekkor, sem később nem került sor. Ennek oka talán az lehet, hogy a Péceli Kör tagjai továbbra is reformációt akartak az egyházban, a gyülekezetekben a lelkipásztorok és egyháztagok megújításával, bizonyos mértékig talán "általános keresztyén" alapon - amely teológiatörténeti kérdéssel külön foglalkozunk -, a Kálvinista Szemle pedig a megújító munkának alapjait szigorúan a kálvinista princípiumokban jelölte meg. - 1925-ben a lap megjelenése akadozik; csak 20 szám jelenik meg, az is késve. Az 1926. év ki is marad. A nyomda saját tulajdonába akarja venni a lapot, de a szerkesztő' nem adja, s a sok huzavona után 1926-ban átviszi Sárospatakra (Forgács Gyula 1924. június 1-től 1933. március 31-ig sárospataki lelkész volt). — 1930. szeptember 18-án a Polgárdiban tartott ORLE közgyűlésen a Lelkészegyesület égisze alatt megalakult sajtószindikátushoz a Reformáció is csatlakozott. A gazdasági válság idején, 1931 decemberében a lap megszűnt.

30