A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak
vesz át. Az intézetek céljaira szolgáló minden ingatlan és ingó vagyon, ennek a kormányzótanácsi rendeletnek az alapján, köztulajdonná válik (1. §). Ezen intézetek oktató és nevelő személyzetét az állam átvette; az egyházi személyeket csak abban az esetben, ha lelkészi jellegükről lemondtak, világiakká lettek - az erről szóló nyilatkozatot két tanúval kellett aláíratniuk (2, § illetve az április 12-én kelt végrehajtási utasítás 5. §-a). Április 10-én a Budapesti Munkás- és Katona- tanács Közoktatásügyi Ügyosztálya két rendeletet is ad ki, amelyek az állam és az egyház különválasztásának gyakorlati végrehajtását célozzák: egyrészt megszünteti a tanítás kezdetén és végén tartott imádkozást, másrészt az iskolákban kifüggesztett, királyokat és hivatali elöljárókat ábrázoló, vagy vallásos tárgyú és célzatú képeket, szobrokat azonnal eltávolíttatja, raktárba helyezésüket elrendeli, s közös gyűjtőhelyre való szállításukat helyezi kilátásba. A Tanácsköztársaság június 23-án elfogadott Alkotmányának 11. §-a kimondja: a dolgozók igazi lelkiismeret-szabadságát a Tanácsköztársaság azzal védi, hogy teljesen elválasztja az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól, miközben vallását mindenki szabadon gyakorolhatja. Szántó Béla már a Kormányzótanács március 22-i ülésén követelte az állam és az egyház teljes szétválasztását. A Kormányzótanács elvben elfogadta az erre vonatkozó rendeletet, ámde ez a rendelet nyilvánosan nem jelent meg, és tartalma sem ismeretes. Ugyancsak ismeretlen a rendelet végrehajtására létrehozott szerv szervezeti fölépítése és ennek változásai is,13 mindenesetre Közoktatásügyi Népbiztosság Vallásügyi Likvidáló Meghatalmazottja, Vallásügyi Likvidáló Hivatal, Vallásügyi Likvidáló Országos Bizottság elnevezések alatt ismeretes. Elén Faber Oszkár állt. A Bizottság egyik rendelete megállapítja, hogy az állam a vallásfelekezeteket magántársulatoknak tekinti, ezeknek állami támogatását megszünteti (bár átmenetileg folyósította). Biztosítja a vallásszabadságot, a felekezetek szabad szervezkedését. A templomok és paplakok a köztulajdonba vétel alól teljesen, illetve a szükség által indokoltan részlegesen mentesek, viszont az alapítványi vagyonok köztulajdonba mennek át. A Vallásügyi Likvidáló Bizottság egy másik rendelete részletesen is kifejti, mit értenek az Alkotmány által biztosított vallásszabadságon: "Az egyházaknak, mint magántársulatoknak, joguk van a hitközségenként való szervezkedésre az általános gyülekezés és egyesülés keretein belül, s papjaik eltartásáról és egyházi szükségleteik fedezéséről önkéntes adományokból gondoskodhatnak. Ahol tehát a hívők a hitközségek megalapítását elhatározták, az istentiszteletek tartásával kapcsolatosan felmerülő költségek önkéntes adományokból fedezendők."14 A külpolitikai események alakulása és a belpolitikai helyzet ra- dikalizálódása következtében a hatalomátvétel tényét az egyházi közvélemény minden különösebb reagálás nélkül, szinte természetes kö13 Lásd Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecsétéi. Bp. 1970. 56., 57., 58. 14 Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp. 1966. 100-101. 18
