A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak

sadalmi törekvések között, az utak különbözősége dacára is, lehetséges a kooperáció."7

Az események alakulása nem csupán az egyház felső' vezetését mozgatta meg, s kényszerítette reagálásra és állásfoglalásra. Természetszerűleg az alsóbb szintű testületeket is foglalkoztatták a változások. A debreceni presbitérium például részletesen foglalkozott a történtekkel; itt Juhász Nagy Sándor államtitkár kijelentette, hogy a "magyar reformátusok azok, akik az új forma kereteiben leginkább otthon érezhetik magukat".8 Igen jelentős tényező'volt, amely motiválta az egyházi munkások - főként az ifjabb és alacsonyabb beosztású rétegek - magatartását is, hogy az egyház életében évtizedek óta jelentkező', egyre élesebbé váló, s mindaddig megoldást nem nyert gazdasági. szervezeti és teológiai kérdések, problémák, ellentétek, feszültségek most mind felszínre kerültek és elemi erővel hatottak; változást, megoldást, reformot követelve, s az adott körülmények között az egész kérdéskomplexumnak forradalmi színezetet adva.9

Természetes, hogy a fővárosban, ahol a politikai események is leginkább zajlottak, s ahol a feszültség is a legjobban volt érezhető, mert ott voltak legégetőbbek a problémák, indult meg először a szer7 Pokoly József: "Az egyház és állam szétválasztása". In: Protestáns Szemle, 1919. 3- 25, eló'adás a "Debreceni Protestáns Irodalmi Kör" estélyén, 1919. március 22.

8 Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története. Bp. 1945. 397.

9 1920-ban, immár az események után, s egyáltalán nem forradalmi oldalról közelítve meg a kérdést, az egyik első' elemző' cikk (Militans: "Egyházi forradalom a kommunizmus alatt". Kálvinista Szemle, I/1920/8-9/május 23/6-7, május 30/3-4.) írója rámutat az eseményeket már 1918-ban, sőt korábban motiváló tényekre és körülményekre: "A tavalyi márciusi és áprilisi mozgalmakban három tényező játszott szerepet. Mindegyik külön jellegű volt a kommunizmus által teremtett új helyzet, amely cselekvésre kényszerítette az evangéliumi munkásokat. Miután pedig a presbitérium nehézkesen mozgott mindig, az evangéliumi munkások csoportja siettette az új berendezkedést. Ebben eddig még nem volt kommunizmus. Hiszen ezt maga a presbitérium is belátta, s külön 21 bizottságot is küldött ki a reformok végrehajtására. — A második, súlyosabb tényező' volt az a hosszú évek óta tartó elégedetlenség, amellyel az egész ifjabb papi nemzedék, hitoktatók, vallástanárok, segédlelkészek, papok, de igen sok munkás világai egyháztag is Kovácsy Sándor főgondnok és szűkebb körű, s vele egy szellemű egyházkormányzó társasága ellen viseltetett. Az elégedetlenség legfőbb oka az a finánc-szellem, amely az egyházat inkább részvénytársaságnak, mint szellemi-erkölcsi institúciónak látszott tekinteni, amely csak ceruzával és bankárokkal dolgozott, de a gyülekezet élő hitével, s a gyülekezet munkásaival mit sem törődött, sőt azokat alig is ismerte; az a szellem, amely az egyházkormányzást állandóan összetévesztette a pénzügyi vezetéssel és nem az élő hitből akart az egyháznak tőkét teremteni keresztyén módra, hanem megfordítva. Ez az elégedetlenség Kovácsy fó'gondnoksága óta kezdődött, és szakadatlanul fokozódott. A hitoktatók lehetetlen helyzete, mostoha ellátása, a józsefvárosi paróchiális kör és egyéb missziói kerületek elhanyagolása, a Kálvin téri evan- gelizéló terem tervének agyoncsapása, és minden belmissziói munka támogatásától való merev elzárkózás, továbbá a főgondnok gőgös egyéni viselkedése, az egyház földbirtokának állandóan zsidókézbe való adása és kezelési technikája, és még igen sok körülmény a helyzetet már odóig feszítette, hogy már évekkel ezelőtt és igen sokszor formális kirobbanástól lehetett tartani. — A harmadik tényező volt az »Ev(angéliumi) Keresztyén Diákszövetség«, amely »belmissziós« mozgalom lévén, teológiailag nem értett egyet az egyház konzervatívizmusával, konfesszio- nalizmusával, institucionalizmusával, s ebből sok összeütközés keletkezett."

14