A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - A HARMINCAS ÉVEK ESEMÉNYEI - A faluszeminárium, a munkatábor-mozgalom, népfőiskola, tehetségkutatás

irányult, a tehetségkutatás és a tehetségvizsgák szervezésével. Az egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak közreműködésével össze­gyűjtött gyerekek néhány napra beköltöztek az iskola internátusaiba, a Kollégium tanáraiból alakított vizsgabizottság foglalkozott velük. A különféle vizsgálatok, beszélgetések, megfigyelések eredménye alap­ján a legtehetségesebbeknek bizonyultakat ingyenes helyekre felvet­ték. A 40-es évek elején internátusi elhelyezésük is megoldódott, miu­tán az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) segítségével új épület épült számukra. Az ún. tehetségvizsgások legtöbbje beváltotta a hozzá fűzött reményeket.37 A 30-as évek második felében a második világháború előszele Patakon is mind erősebben érzó'dött. Az iskola igyekezett belső' életét elmélyíteni, hivatását tudatosítani, a várható nehézségekre felkészül­ni. Tovább növelte kapcsolatait a gyülekezetekkel, s míg lehetett, a külföldi testvéregyházakkal. Többek között 1936. októberében Barth Károlyt, az iskola tiszteletbeli tanárát fogadta, aki hálája jeléül ké­sőbb a Kirchliche Dogmatik első kötetének második félkötetét ajánlot­ta a pataki Teológiai Akadémiának. Az iskola tanárainak és diákjai­nak Barth Károllyal történt találkozása, akinek teológiája már erősen hatott Patakon, erősítette a gyülekezetek, az egyház, benne a hitval­lásos iskola küldetéstudatát. Nemcsak írásait, a németországi egyházi küzdelmekben betöltött szerepét ismerték Patakon, hanem pataki tanítványain, Nagy Barnán és Rózsai Tivadaron keresztül is, akik Baselben hallgatták. Ekkor tartotta tiszteletbeli tanári székfoglalóját is "Népegyház, szabadegyház, hitvalló egyház" címen.38 Az iskola lelki, szellemi fejlődésének munkálása mellett, annak ellenére hogy a háború közeledtével, majd a háborús években az épí­tőanyagok beszerzése mind nehezebbé vált, ha lassúbb ütemben is, újabb épületekkel bővült a Kollégium. 1938-ra elkészült az Iskola­kertben a Humán-Internátus - igaz, csak félszárnnyal - gimnáziumi tanulók részére. Már említettük, hogy megépült 1942-re az ONCSA segítségével a tehetségvizsgások internátusa harminc férőhellyel. A Kollégium központi telkén - részben az iskola első, még a múlt szá­zadban lebontott épületének, a Trója-Huta-Fazekas sornak a helyén - 1944. tavaszára befejeződött az új, háromszintes gimnáziumi keleti szárny, a Kossuth utcára néző homlokzattal. Ez a gimnáziumi okta­tásnak és nevelésnek további civilizáltabb kereteket biztosított. A második világháború befejezéséig ez volt a Kollégium utolsó nagyobb volumenű építkezése. Persze az iskola vezetősége nem mondott le folytatásukról. Az 1943/44. iskolai év Értesítőjében a további tervekről ezt olvashatjuk: "... hisszük, hogy a háború után a viszonyok megja­vulnak és anyagkorlátozás nem lesz... Magunk erejéből ma nem gon­dolhatunk építkezésre, hisszük azonban, hogy Isten megadja a lehető­séget arra, hogy internátusainkat részint bővítsük, részint pedig még 37 Harsányi István: A sárospataki tehetségkutató munka. Sp. 1940. 38 Sárospataki Református Lapok. 1936. 40. sz. 210. — Értesítő', Sp. 1936/37. 12-12, 18. 212

Next

/
Oldalképek
Tartalom