A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - A HARMINCAS ÉVEK ESEMÉNYEI - Diákegyesületek
egy kb. százötven tanuló befogadására elegendő modern internátust építsünk. A tervet nem ejtjük el, imádkozunk, megvalósulásáért..."33 A fentiekből is kiderül, hogy a háborús nehézségek sem tudták megtörni a Sárospataki Református Kollégium külső és belső fejlődésének, gyarapodásának ütemét és lendületét. A háborús korlátozások és nehézségek közül az érintette érzékenyebben, hogy a nyugati peregrináció megszűnt, a nyugati testvéregyházak nagy részével a kapcsolatok ápolása lehetetlenné vált, az angliai tanárok működési jogát megvonták: "A megváltozott politikai helyzetre tekintettel a VKM. 1941. december 10.-ével a született angol tanárainkat szabadságolta. Az illető tanárok a VKM rendeletére Budapestre költöztek, s ott vannak jelenleg is... Az ellátatlanul maradt gyakorló órák ellátására a VKM. Dévai Jenő, volt csurgói református, jelenleg állami gimnáziumi tanárt küldte hozzánk." Ekkorra már a Kollégiumnak voltak az angol nyelvet jól beszélő, saját nevelésű tanárai, akik biztosították az angol tagozat további színvonalas működését.39 40 Egyébként a Kollégium népe a háborús évek megpróbáltatásait türelemmel és reménységgel viselte. Tudomásul vette a materiális hiányosságokat, a civilizációs igények kielégítésének csökkent lehetőségeit, szinten tudta tartani, sőt fokozni szellemi és lelki igényeit. Egyebek mellett ezért volt képes a háború után, szintén nehéz körülmények között, még lendületesebben folytatni életét. DIÁKEGYESÜLETEK Korszakunk forrásai és dokumentumai azt mutatják, hogy a pataki Kollégium sokoldalú nevelői törekvéseit ebben az időszakban nagyban segítették a már korábban is élő, újakkal gyarapodó, szabadabb, kötetlenebb, az önkéntesség elvére épülő diákközösségek, diák- egyesületek, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy a bennük való részvétel és tevékenység az ifjúságtól időben és energiában áldozatot követelt. Az iskolai oktatást mindig és mindenütt bizonyos kényszer és kötöttség jellemzi, és sok receptív munkát kell végezniük a tanulóknak, ami természetesen szükséges. De ugyanúgy szükséges az is, hogy teret kapjanak egyéni hajlamaik, adottságaik, érdeklődésük és ezek által motivált aktivitásuk kiélésére, a képesség, a tudás és szorgalom gyümölcseinek megmutatására, valamint a munkakedv és szunnyadó tehetség felébresztésére. Ezt szolgálták Patakon a gyökerükben a 19. század közepéig visszanyúló diákegyesületek és egyéb közösségek. Közös kollégiumi egyesületként működött 1782-től a Főiskolai Nagykórus - mellette minden intézeti ágnak külön énekkara volt -, amely a kóruskultúra művelése mellett a különböző iskolai rendezvények, a szuplikációk előkészítésében és lebonyolításában működött közre. A második világháború után a ritmikus zsoltáréneklés és az új, illetve akkor még próbaénekeskönyv új dallamainak megismertetésé39 Értesítő. 1943/44. 86-87. 40 U.o. 1941/42. 213. 213
