A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - A HARMINCAS ÉVEK ESEMÉNYEI - A faluszeminárium, a munkatábor-mozgalom, népfőiskola, tehetségkutatás

Ide tartozott a theologus ifjúság munkatábor mozgalma. Az első munkatáborban 1935. június 20. - augusztus 4. között 42 teológiai hallgató utat épített a sátoraljaújhelyi hegyekben, dr. Szabó Zoltán és dr. Újszászy Kálmán teológiai tanárok felügyelete alatt, mérnöki vezetéssel, "... hogy a testi munkát is megbecsülve eltelítődjenek a nemzeti szempontból értelmezett szociális hajlamokkal, s a délutáni szellemi foglalkozás keretében a mai magyar élet sokrétű problémáival foglalkozzanak"33. Hasonló módon a 40-es évek elején a nagykázméri templom felújításán és a szegilongi templom építésén három nyáron át dolgozott egy-egy teológus csoport dr. Zsíros József teológiai, Harangi László gimnáziumi tanárok és Bertalan Imre fó'iskolai szénior. illetve Kolláth József segédlelkész vezetésével.34

A Kollégium szolgálatának ebbe a vonalába esik népfőiskolájának a kifejlesztése is. Az 1935/36-os tanév első felétől, egyetértve az iskola vezetése a népi írók mozgalmának véleményével, hogy t.i. szükséges és lehetséges "... népi forrásokból megújítani kultúránkat, művészetünket és politikai életünket"35, párhetes tanfolyammal elindította népfőiskoláját, amely a Kollégium új tagozataként állandó népfőiskolává fejlődött, a népfőiskolák számára vezetőket képző szabadakadémiával tetőzött, és az 1949/50-es tanévig működött. Kezdeményezői meg voltak arról győződve, hogy parasztságunk fiataljai között sokan vannak olyanok, akik továbbtanulásuk akadályoztatása ellenére se tudják közönyösen hordozni azt a kulturális és szociális ínséget, amiben osztályukkal együtt élnek, szabadulni szeretnének belőle, igényesebb, értelmesebb, emberibb élet után vágynak. Ezt szem előtt tartva, a népfőiskola sokrétű, nem iskolás, mégis pedagógiai munka által az iskolás koron túllévő parasztfiataloknak művelődési vágyukat tovább erősítette, általános műveltségüket gyarapította, látókörüket tágította, önmagukkal szemben támasztott igényességüket fokozta, elindította őket az önképzés és önművelés útján, fellelkesítette falujukért, a parasztságért végzendő szolgálatra, ezen keresztül a nemzet sorsának jobbulását. munkáló seregét velük is növelte. A népfőiskola oktatási tervének összeállításánál a fő szempont az volt, hogy az előadók a nagyobb hangsúlyt ne a részletismeretek közlésére, hanem az egész és az egészet magyarázó lényeg megmutatására, az egésszel való összefüggés láttatására helyezzék. A népfőiskola munkáját eredményesen segítette sajátos külső és belső szerkezete és szervezete. Ennek az volt a lényege, hogy a népfőiskolához beosztott nevelők és a növendékek faluszervezetet és gyülekezetszervezetet alkottak. így a népfőiskola eszmei faluként és gyülekezetként működött "Szeretetfalva" néven.36

Az előbbiekkel rokon a Kollégiumnak az a kezdeményezése, amely 1935-tól a második világháború végéig a szegény, de tehetséges parasztgyerekeknek az elkallódástól megmentésére és iskoláztatására

33 Értesítő', Sp. 1934/35. 19.

34 U.o. 1940/41. 54-55. - 1941/42. 31.

35 U.o. 1937/38. 15.

36 Szentimrei Mihály: A Kollégium Népfőiskolája. Sp. 1980. Kézirat. SRKNk. An. 8293.

211