A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - Általános helyzet a századfordulón

kérdésként kezelte, s nem vette magának a fáradságot, hogy a jelenség okát is felkutassa. 1870-1871-ben a Protestáns Egylet már érzékel valamit e folyamatból, s "megújulást" akar, de a hangsúlyt a valláserkölcsi életre teszi, s nem a mélyebb hiten alapuló, "a Jézus Krisztussal való belső' életközösségre". Skót és német missziói társaságok próbálkoznak Magyarországon is munkálkodni, nem is minden eredmény nélkül. Szabó Aladár és köre tevékenysége révén az 1880-as években megindul az ún. be.lmi.ssziós mozgalom (vasárnapi iskola. Keresztyén Ifjúsági Egyesület - KIÉ . Lorántffy Zsuzsanna Egyesület. Bethánia Egylet, Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség — MEKDSz stb). ez a mozgalom azonban részben "importanyagból" táplálkozik, amelyet nem mindig és nem teljes sikerrel tud a magyar viszonyoknak megfelelővé tenni, részben pedig az egyházi vezetés részéről kevés megértéssel, annál több ellenállással találkozik. így aztán nem tud mélyebb gyökeret verni, s megmarad egyesületi keretben — jobb esetben az egyházon belül, annak erkölcsi "védnöksége" alatt.

Az egyház vezetését, jórészt papságát sem érintették ezek a jelenségek. Anyagilag biztonságban érezték magukat, s inkább egyházpolitikai kérdések foglalkoztatták őket. Újra kiéleződtek ugyanis az ellentétek a római katolikus és a protestáns egyházak között. "A vallásfelekezetek közötti tökéletes jogegyenlőség és viszonosság" megvalósítása végett ezért Degenfeld József elnöksége és Zsilinszky Mihály alelnöksége mellett 1908-ban megalakult az Országos Vallásegyenlő- ségi Szövetség. Eközben a református egyház nem volt - ahogyan más egyházak sem voltak — fölkészülve "ideológiailag" sem. a szükséges forradalmi változásokra. A gazdasági, társadalmi, politikai kérdések, problémák, mozgalmak - kevés kivételtől eltekintve - nem foglalkoztatták sem az egyház vezetőit, sem a szélesebb egyházi közvéleményt: az akkorra kialakult rendet öröktörvényűnek tartották. Volt egy vékony. szűk. "elit" réteg — az ún. "kultúrprotestantizmus" hirdetői -, amely lépést tudott tartani kora külföldi, főleg német szellemi életével. a gyakorlati következtetések levonásáig azonban ennek zöme nem jutott el; a nagy tömegekre pedig a protestáns kultúra sem hatott.

Később az események alakulása másfelé terelte a reformátusok figyelmét is: a háborús készülődésre, majd az 1. világháborúra. Ezekben az eseményekben a református egyház is a többi nagy egyházhoz hasonló szerepet játszott , bár voltak - az idős püspökkel, Baksay Sándorral az élen -, akik kezdettől fogva ellenezték a háborút; annak második felétől pedig egyre többen és egvre határozottabban szálltak síkra a béke mellett. A háború elvesztése végső soron nem lepte meg a református egyház vezetését, de a háborús összeomlást követő forradalmak. valamint az ország széthullása, illetve területi megcsonkítása váratlanul éfc fölkészületlenül ért mindenkit.

Az alábbi rövid összefoglalás az 1918-1948 közötti három eseménydús évtized történetének vázlatos bemutatására vállalkozik. A koyszak számos kérdése ma még kutatási feladat mind az anyagfeltárás, mind az értékelés tekintetében.

11