A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak
Az adott korszak eddig föltárt történetének részletesebb tárgyalása megtalálható a Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből 1867-1978 című kötetben. Ezt a hatalmas úttörő' vállalkozást a református egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya adta ki 1983-ban. A kutatás mai szintjén számos jelentős dokumentum még ismeretlen előttünk vagy hozzáférhetetlen számunkra, az adott lehetőségek között mindamellett objektív képet igyekszünk nyújtani. A REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALMAK Amikor 1918 őszén, a háború elvesztésekor Tisza István a református zsinat október 3-i ülésén e tényt bejelentette, már nem keltett vele megdöbbenést. Az azonban, ami utána történt, hogy az összeomlás forradalmakba torkollik, s hogy az ország széthullását és földarabolását, a területi integritás elvesztését is maga után vonja, fölkészületlenül érte a református egyház vezetőit is. Az első események: a Nemzeti Tanács megalakulása október 23- ról 24-ro virradó éjjel, majd másnap e ténynek nyilvánosságra hozatala: majd október 31-én a polgári demokratikus forradalom győzelme - noha a magyar református egyház teológiája, s főként szervezete és gyakorlata át meg át volt szőve feudális elemekkel - a református gondolkodástól végül is nem volt idegen. Bár a Nemzeti Tanácsban szerepet játszó Szociáldemokrata Párt már 1903-as programjában meghirdette az állam és az egyház teljes szétválasztását, s azt, hogy a vallási társulatokat, az egyházakat magánegyesüléseknek kell tekinteni. az egyházi birtokokat pedig köztulajdonba kell venni, s a Nemze- I i Tanácsban ugyancsak fontos szerepet játszó polgári radikális párt is hasonló nézeteket vallott, a hatalom átvétele után azonban egyáltalán nem tartották elsőrendű föladatuknak programjuk e részének gyakorlati végrehajtását. Sőt. 1918 novemberében a kormány kinyilvánította. hogy az államfők által korábban gyakorolt felségjogokat fönn kívánja tartani. Csak 1919. január 22-én - az 1919:V. néptörvény értelmében - került sor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szél választ ására, és Kunfi Zsigmondnak a közoktatásügyi, Vass Jánosnak a vallásügyi minisztérium élére való kinevezésére. A polgári demokratikus forradalom első hetében — miután a római katolikusoknak már nem volt kormánybiztosuk — 1918. november 6-án Eovászy Márton, akkor még vallás- és közoktatási miniszter "a minisztertanács felhatalmazása alapján dr. Kováts (János) István budapest i teológiai tanárt a protestáns (református, ágostai hitvallású evangélikus és unitárius) egyházak jogos érdekeinek megvédésére irányuló intézkedések előkészítésére és foganatosítására a protestáns ügyek kormánybiztosává" nevezte ki.2 A kinevezés, illetve a személy-Lásd Lovászy Márton távirata Petri Elek dunamelléki református püspökhöz. — Dunamelléki Református Egyházkerület. Levéltára (Ráday Levéltár), Dunamelléki református Egyházkerület Iratai - Egyházközigazgatási iratok 3034/1918. VI
