A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - VISSZA-ÉS KITEKINTÉS
nem hajlandó kompromisszumokra."16 A "túlélési stratégia" nem alkalmas arra, hogy a valóságnak megfelelő' útmutatást tudjon adni. A "túlélés" ugyanis jellegzetesen apokaliptikus fogalom, amelyik csak arra tekint, hogy átsegítse az egyént vagy a közösséget a küszöbön álló nagy katasztrófán. Jellegzetes megfogalmazása annak a cinizmusnak és nemtörő- dömségnek, amellyel a tényleges teológiai munka értékét mérte az elmúlt korszak, egyik egyházi funkcionáriusának - természetesen nem írásban rögzített - szállóigévé vált megfogalmazása a teológiai tanulmányi munka szempontjairól: Két dologra kell ügyelni: 1. Ne legyen benne, hogy nincs Isten, 2. Ne legyen benne, hogy "éljen Horthy Miklós". Ez magyarul azt jelenti, hogy adjunk a látszatra, ne keltsünk feltűnést, ne botránkoztassuk meg "református népünket", másfelől: a rendszer szent és sérthetetlen, azt érinteni kritikusan nem lehet (változtathatatlan, azaz abszolút jelleget ölt), legfeljebb legitimizálni lehet és kell. "Csólátásossá" válik a teológia, ha erről elfeledkezik. Lehet, hogy van, amikor puskacsó' mered rá, de egy idó' után már akkor is látja, ha a puskacsó' rég eltűnt. Az instrumentalizált teológia mindig szelektív teológia. Az egyházkormányzat által instrumentalizált teológia analízisre váró jelensége a szelektív Baríh-interpretáció, s annak hatása el egészen egyfajta doketista kijelentés- és igehirdetés-felfogásig,17 amely egyrészt lehetővé tette, hogy teológiai alapon ne foglalkozzunk az emberi élet, kultúra, tudomány számos új jelenségével (mivel ez az ideológia részéről tiltott zónává vált az egyház számára),18 másrészt véleményem szerint hozzájárult az igehirdetés felületessé és színvonaltalanná válásához. A szelektív egzegézisre, a hangsúlyeltolódásokkal aktualizált biblia-magyarázatokra bőven lehet sorolni a példákat. VISSZA- ÉS KITEKINTÉS Az instrumentalizált és szelektív teológia mindig beszűkülő és beszűkítő teológia. Lehetséges, hogy néhány teológiai divathóborttól 16 Eberhard Jüngel: Der königliche Mensch. In: Barth-Studien. Zürich-Köln-Gütersloh, 1982. 233. 17 Barth teológiáját nem igen szerencsés "dialektikus" teológiának nevezni, mert a dialektikához az is hozzátartozna, hogy képes legyen közvetíteni. Sokkal inkább a "krízis", vagy a "diasztázis" teológiája elnevezés illik rá, mert erre a közvetítésre nem képes. (W.D.Marsch) A szelektív Barth-interpretáció szociáletikai vonatkozása azt jelenti, hogy sem a transzcendentális-eszkatológiai megközelítés kritikai potenciálját nem használták, sem a krisztológiai megközelítés analógiás társadalomértelmezésének konzekvenciáit nem vonták le. A Barth felfogása és a szelektív interpretáció közötti pregnáns különbség, hogy a predikatívumból "szubsztancia" lett: a politikai teológia helyett teológiai politika született, ami ellen maga Barth mindig vehemensen tiltakozott. V.ö. Kirchliche Dogmatik 1.1. 2. Aufl., Zürich, 1957. 75-76. 18 A teljesebb igazság kedvéért arról sem szabad elfeledkezni, hogy ez nemcsak az egyház esetében volt így, hanem az egyházon kívül lévó' szekuláris tudományok számára is tiltott zónák voltak ezek. Innen magyarázható az a szociológiai konjunktúra, amelyet néhány éve átéltünk Magyarországon. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tények ismerete, feltárása, a szituáció analízise önmagában még nem megoldás, csupán szükséges eló'feltétel. 199
