A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - VISSZA-ÉS KITEKINTÉS
megmenekültünk az elmúlt 50 esztendő' során, de gondoljuk csak meg, nem az lett-e ennek a védettségnek az ára, hogy nem is szembesültünk a valóban fontos nagy kérdésekkel és teológiai problémákkal. Ha csupán címszavakban végigtekintjük az elmúlt fél évszázad európai teológiatörténetét, látjuk, hogy ki nem kerülhető' kérdésekre maradtunk részben vagy egészen adósok a válasszal: (mitológiátlanítás — 40- es évek, valláskritika — 50-es évek, szekularizáció 60-as évek, az ú.n. "posztkrisztiánus" korszak - 70-es évek, az új vallásosság - 80-as évek). A beszűkülés érvényesült a teológusképzés struktúrájában is. Nem kétlem, hogy lehetett ebben jó adag "túlélési stratégia" is, változatlanul fenntartani azonban végzetes félreértés lenne. A beszűkülés további formája a többi tudománnyal való kapcsolat elvesztése. A jelenleg tartó, a teológiát-teológust kuriózumnak tekintő' konjunktúrakorszak elmúlásával derül majd ki, hogyan alakulhat ki az integrálóinterdiszciplináris új paradigma ezen a téren. A beszűkülésnek vannak személyi vonatkozásai is. A többi felekezetihez hasonlóan nálunk is jószerével felmorzsolódott egy "nagy" teológus generáció, egyházpolitikai érdekek áldozataivá váltak közülük többen, katedrától és publikációs lehetőségtől fosztattak meg. Az utánpótlás kérdése sürgető', nagy erőfeszítést igénylő feladatunk.19 A felsorolás nyilván folytatható, s részletezése is szükséges. Megjegyzéseimmel azokra a területekre kívántam ráirányítani a figyelmet, melyeken emberileg szólva most nekünk lehet és kell - saját dolgainknak utánanézve — a legtöbbet tenni. S ebben - szociáletikai vonatkozásban - hathatós segítségnek tartom Rich gondolkodásmódját. A "verités opposées" (az igazság több szempontú megközelítése) módszerének alkalmazása nélkül ugyanis a teológiai kulcsszavak már csak jelszavak. Nem elég azt mondani, hogy a hátunk mögött van, felejtsük el, azok csak alkalmazkodáskényszerból született jelszavak voltak. A jelszavak nem csupán "füst és hang", nem múlnak el nyomtalanul. A golyó akkor is gurul még, ha a kéz már régen elengedte azt (H.J. Iwand). 19 Az elmúlt korszak tudományos-teológiai munkásságának furcsa, kettó's arculata van. Egyfelől az látszik, hogy a teológia művelői valóban európai színvonalon ismerték a külföldi kutatások eredményeit. Figyelembe véve még azt is, hogy néhányan nem publikálhattak, sokkal gazdagabb az egyházi szakfolyóiratok teológiai termése, mint ma. Elég áttekinteni ezeknek a folyóiratoknak a tartalomjegyzékét pl. annak ténynek a megállapításához, hogy a megjelenő' könyvismertetések, aktuális teolc ai témák sokkal gyakrabban és nagyobb számban jelennek meg, mint akár napj inkban. A "közvetítés" azonban már nem történik meg hitelesen, mert az adaptálhatóság mércéje nem teológiai kritérium, hanem az alkalmazkodáskényszer szülötte. Ennek a kettősségnek eklatáns példája az a tanulmányi anyag, amelyet a magyar protestáns teológusok közössége dolgozott ki az 1968-as uppsalai nagygyűlésre. Korrekt és alapos teológiai elemzés, amelynek logikus eredményeként azonban egészen más szociáletikai következtetésekhez kellene jutni, mint ami ebben az anyagban történik. Az inkonzekvencia sok tekintetben magyarázható a kényszer szülte helyzettel, de semmiképpen nem legitimizálható. 200
