A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - LEGITIM TEOLÓGIAI ÚJRAKEZDÉS ÉS BESZŰKÜLÉSE

tika jogát, mert a múltban prófétai tisztét nem gyakorolta következetesen. Ezt a bűntudatot már nem követheti az Isten irgalmába és az Úr Jézus Krisztus közbenjárásába vetett bizalom, s az a reménység, hogy megújulás és élet támad az igaz bűnbánat nyomán. A bűnbánat következménye a fentebbi értelmezés alapján nem lehetett más miaf a kritika elnémulása, a lojalitás legfőbb erénnyé tétele, s az új társadalmi rendnek a jóval való azonosítása, kötelességszerűen megújítandó hűségnyilatkozatok, s alkalmazkodáskényszerból fogant önkéntes visszavonulások az élet és a társadalom nyilvánossága elól a templom falai közé. ahonnan kilépni csak hívásra szabad és lehet. A beszűkített és instrumentalizált bűnbánat-fogalom így vált az egyházkép torzulásának egyik fontos okozójává.

Az önkritika - a bűnbánat formájában - a nagy történelmi fordulópontok alkalmával jelenik meg látványosan, majd ezek után teljes mértékben eltűnik. A bűnbánat mindig a már lezárt útra vonatkozik, s a jelenre nézve nincs létjogosultsága.11 Egy jó út van, amelyen járunk. Ez pedig nem más mint a relativum abszolutizálása. Aki ez ellen emel szót, az felforgató. Az 1967-es Zsinati Tanítás példa értékű utalása ebben a tekintetben az a részlet, amelyik a Zsinati Tanács

1946-os megnyilatkozásait értékeli: "A református egyház Zsinati Tanácsának évenként tartott ülésein rendre megszólalt a bűnbánat hangja. Ezekre a megnyilatkozásokra hivatkozott a Zsinati Tanács ünnepélyes nyilatkozata, amely döntő fordulatot jelentett az egyház és a kialakuló társadalmi rend viszonyában. Hamarosan kiderült azonban, hogy a bűnbánat hangoztatása hamis szándékokat is takarhat. Az elvileg kötelező bűnbánat elvi elismerése nem sokat ér. Az igazi bűnbánat ismérve: másképpen csinálni. ...Az út, amelyen az egyház - belső tusakodás után - elindult: a bűnbánat, az engedelmesség és a megújulás útja, nem volt zökkenőmentes. Megjelentek olyan kísértések, melyekkel küzdeni kellett és szüntelenül küzdeni kell. Alig ocsúdott fel az egyház kábultságából, máris megjelent az egyházi fölény kísértése. Ez a szemléletmód és magatartás mindent jobban akart tudni és minden vonatkozásban ki akarta oktatni az új társadalmat, ahelyett, hogy demokratikus történelmi hagyományaihoz híven segítette volna. Joggal merült fel a kérdés: melyik az egyház igazi hangja: a bűnbánó nyilatkozatoké, vagy a fölényes kitanításoké? Csak sajnálni lehet, hogy a Zsinati Tanács 1946. május 9-én kiadott bűnbánó nyilatkozatát is kísérte egy másik nyilatkozat, amely "általános romlásról" beszél. Az egyháznak ezekkel a kísérletekkel szembe kellett néznie. Ez a hang és ez a lelkidet nem tűnt el nyomtalanul. Ennek a ténynek szomorú következményeit 1956-ban, az egyházi lázadás eseményeiben szenvedtük át."12 Az a bizonyos "másik nyilatkozat", amire utalás történik,

11 Ezzel a szemlélettel rokon az a kegyességi gyakorlat, amikor bizonyságtétel címén pl. egy 70-80 éves keresztyén ember a gyülekezet nyilvánossága előtt megváltja a 16 éves korában elkövetett bűneit.

12 Örökségünk és feladatunk: a reformáció. A Magyarországi Református Egyház 1964. április 1. napján megnyílt Zsinatának irományai 12. szám. Bp. 1967. 31-32.

194