A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - LEGITIM TEOLÓGIAI ÚJRAKEZDÉS ÉS BESZŰKÜLÉSE

Enyedy Andor püspök előterjesztésére került a zsinati tanács elé, s a következőképpen hangzik:

"Zsinati tanácsunk aggodalommal és fájdalommal látja, hogy az istenfélelem meglazulásával a közerkölcs is nagyon megromlott. Az emberek kívánják a másét. És ha megkívánják, el is veszik.. Úgy veszik el és úgy birtokolják a másét, mintha az az övék volna. Kezdünk olyan állapotba jutni, amelyben mindenki bizonytalanságban van önmaga felöl és afelől, amije van. S amint nem szent az emberek előtt a más vagyona: éppen úgy nem szent a kimondott és adott szó: nem szent a másik ember becsülete vagy szemérme sem. Hazug, rágalmazó, szűkös és szennyes szavak röpködnek szájról-szájra olyan ajkakról, amelyeket Isten áldásra, dicséretmondásra, az igazság szólására és építésére teremtett. Botránkoztató szavakat botrányos cselekedetek követnek. Irigység és gyűlölet mérgét leheli az emberi szív, amelyből szeretetnek és jóakaratnak kellene kiáradni. Mindenáron való mulatozás, léha örömkergetés vágya foglalja el ifjainkat akkor, amikor a reánk szakadt válság mindannyiunktól a komoly magunkbaszállást, minden erőnk, és képességünk munkábaállítását, a megnövekedett és megnehezedett életfeladatokhoz való felkészülést kívánja meg. Bomladozik a család: szakadoznak a hűségnek, megértésnek, összetartásnak azok a lelki kötelékei, amik házastársakat, szülőket és gyermekeket, embereket és magyarokat egybefűzhetnének. Úgy látszik, hogy "ez a nép nem tért meg az őt verő Istenhez és a seregeknek Urát nem keresték" (Ésaiás 9:13). Nem gondolják meg sokan, hogy a bűnben csak megrothadni és tönkremenni lehet, hogy "az igazság felmagasztalja a nemzetet: a bűn pedig gyalázatára van a népeknek". (Pldb. 14:34) Nehogy bűneinkkel az élő és igazságos Istennek újabb és még súlyosabb ítéletét idézzük magunkra, mint amilyen alatt most szenvedünk: a zsinati tanács felhív minden jóérzésű embert az erkölcsi romlás megállítására, egyú ttal felajánlja az egyház szolgálatát a Krisztus vérében való megtisztulásra. Különösen inti egyházunk tagjait, hogy az általános romlásban (kiemelés tőlem) legyenek a föld savai és a világ világosságai. Ne győzettessenek meg a gonosztól, hanem a kegyelem és a hit erőivel győzzék le magukban a gonoszt, hogy így másokat is a gonosz feletti győzelemre segíthessenek és munkálják a mindeneket megrontani akaró Sátán hatalmában való kiszabadulást, jobb és szebb jövőnk alapjainak lerakását. ",3

Ugyanezen az ülésen fogadnak el egy olyan nyilatkozatot is, amelyiknek a stílusa és módszere egyszerre érvényesíti a kritikai distancia és a relatív elfogadás kritériumait:

"A konvent lelkészelnöke tájékoztatta a jelenlévőket az általános politikai helyzetről. E célból megelőzően beható megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel és a protestáns államtitkárral. A tájékoztatás után meginduló beszélgetésben részt vett Bereczky Albert is. A konferencia számbavette a jelenlegi helyzetet, annak biztató és aggasztó vonásait. Megállapította, hogy az aggasztó vagy elítélendő mozzanatok miatt 13

13 Tájékoztató... i.m. 3. sz. 9-10.

195