A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - LEGITIM TEOLÓGIAI ÚJRAKEZDÉS ÉS BESZŰKÜLÉSE

házunk a kelleténél jobban össze volt nőve, nem fog visszatérni."9 Az intő szó sokaknál süket fülekre talált.

Témánk szempontjából a helyzetet két tényező jellemzi leginkább.

Kétségtelenül érvényesült egy naiv "pohtikai messianizmus." A Nyugattól várt közeb felszabadítás reményében nem kevesen azzal áltatták magukat, hogy "ezt a kis időt még guggolva is kibírjuk." Ugyanakkor pedig a tényleges hatalmat gyakorló ateista és harcosan antiklerikális szellemű tényezők a vallásosság közeli megszűnésére, ezzel együtt az egyházi élet kihalására számítottak. Azt lehet tehát mondani, hogy egészen 1956-ig mind az állami egyházpolitika, mind az egyházi közvélemény döntő többsége - természetesen homlokegyenest ellenkező nézőpontból - átmeneti szükséges rossznak tartotta a kényszerű együttélést. Vallásszociológiailag nézve ezen az állásponton az 1948-as Egyezmény semmit nem változtatott.

LEGITIM TEOLÓGIAI ÚJRAKEZDÉS ÉS BESZŰKÜLÉSE

A bibliai alapon történt reális helyzetfelmérésből a háború után legitim módon — azaz Isten Igéje szerint — nem következhetett más, mint bűnvallás és bűnbánattartás. A Zsinati Tanács 1946. évi bűnvalló nyilatkozata máig csorbítatlan aktualitással tesz bizonyságot arról, hogy az egyház "prófétai tisztét hűségesen nem teljesítette", "Nem vigyázott eléggé az igehirdetés tisztaságára; az egyházi elöljárók között nem tartott kelló' fegyelmet; a szeretetben meglustult; a hatalmasokkal megalkudott s világi rendelkezéseknek helyet adott az egyházban. " Az egyéni felelősség hangja sem hiányzik ebből a bűnvallásból: "... minden gyülekezeti tag nevében megváltjuk, hogy nem voltunk az Igének sem figyelmes hallgatói, sem hűséges megtartói. [...] Világosságunk nem fénylett, sónk megízetlenült s életünk nem adott dicsó’- séget a mennyei Atyának. "10 Megismételve előző tanulmányom egyik bekezdését:

A bűnbánat motívuma a továbbiakban is megmarad, tartalma azonban beszűkül. Egyfelől a pietista teológiai hagyományokat követve a bűnbánat értelme az egyéni életben az erkölcsi integritás hiányára történő koncentrálás, ami a történelem dimenziójának és a strukturális gonoszság tényének jelenbeli ignorálásához vezet. Csak abban az értelemben szólal meg, ha az elmúlt korszak társadalmi bűneinek ostorozásáról, illetve az egyháznak a szociális kérdésben való csődöt mondásáról van szó. Másfelől a bűnbánat alkalmas jelszóvá válik mindenkor, amikor az egyház csak a legenyhébb formában is kritikát kívánna gyakorolni a társadalom, a politikai élet torz, Isten- és emberellenes cselekedetei miatt. A bűnbánat említése ekkor arra jó, hogy arra emlékeztesse az egyházat, hogy elveszítette a beleszólás és a kri9 Debreceni Protestáns Lap 1946. 16-17.

10 Tájékoztató az egyházkerületi elnökségek 1946. május hó 6., 7. és 8. napjain tartott megbeszéléséről. In: A magyarországi református egyház 1939. március 1-jén megnyílt zsinatának irományai. 47. Bp. 1946. 4-6.

193