A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

II. rész - RÉVÉSZ IMRE EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE - Az újjáépítés kezdetén

tem szolgálni.”27 Ilyen magatartást ajánlott a lelkészeknek 1944 decemberében is: „Az egyház vezetőinek - ha egyáltalán alkalmuk adódik rá, amit nem kell keresniük, de el sem szabad utasítaniuk - ma a nem egyházi vonatkozású köztevékenységben is mindenütt ott kell lenniük, ahol segítségüket kérik és jó néven veszik, s ahol a magyar életegész szolgálata mellett és szolgálata által egyházunk vitális érdekeit is előmozdíthatják.”28

Ő maga - miközben rendszeresen prédikált, vezette egyházkerületét, az egyetemen helyettesítő előadásokat tartott - átmenetileg betöltötte a tankerületi főigazgató és a tanfelügyelő tisztét,29 tagja volt a helyi Nemzeti és Törvényhatósági Bizottságnak, az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és Politikai Bizottságának. Részt vett a nemzeti segélyakció, a Vöröskereszt és a Szovjet-Magyar Társaság munkája30 elindításában, hiszen „hazánk és népünk mostani szomorú helyzetében mindegyikünk Isten és a történelem előtti felelősséggel maximális erőkifejtésre és tehervállalásra van kötelezve.”31 Ugyanakkor összefogásra és együttmunkálkodásra is - társadalmi és felekezeti téren egyaránt. „Nem kívánatos, hogy a megmaradt magyar értékek megmentésére hivatott egyének most se tudják megtalálni egymás kezét és szívét”.32

Az újjáépítést pedig - a pedagógusoknak adott utasítását idézve — annak tudatában kell végezni, hogy „a mostani háború közelgő befejezésével hazánk és népünk életében sokkal mélyrehatóbb változások fognak együtt járni, mint aminőket 1918-i összeomlásunk hozott magával... Éppen ezért minden tanár és tanító rendkívüli felelőssége teljes tudatában gondosan óvakodjék attól, hogy növendékei előtt a mai helyzetet akárcsak célozgatásokkal is, valami epizódszerű közjátéknak tüntesse fel, amelynek elmúltával lényegileg éppúgy, a megelőző társadalmi és politikai rend, az eddigi közszellem fog visszatérni, mint ahogyan 1919 augusztusától kezdve történt.”33 Ugyanezt a koncepciót képviselte egyházkerülete élén: „Meg nem szűnő aggodalommal állapítom meg: lelkésztestvéreim nagy többsége még mindig nem tudja, vagy nem akarja világosan látni, hogy a régi állami, társadalmi és gazdasági rend, amellyel egyházunk a kelleténél jobban össze volt nőve, nem fog visszatérni. Az újnak a kialakulása még nem fejeződött

27 TtREL I. 1.1). 367.d. A jelentés kelte: 1945. augusztus 29.

28 TtREL I. 1. a. 76.

29 Révész Imre vonatkozó közéleti munkásságának dokumentumait feldolgozta Mervó Zoltánné: A tanügyigazgatás újjászervezése Hajdú megyében és Debrecenben a felszabadulástól az iskolák államosításáig. Gépirat a szerző' tulajdonában.

30 Lásd a 35. jegyzethez tartozó szöveget. TtREL I. 1. e. 90.d./88/1946. Ein./

31 Levele Vásáry Istvánhoz és Herpay Gáborhoz, 1944. November 25. TtREL I. c. 4264. d. 4281/1944

32 TtREL I. 1. e. 90.d. 51/1945. Ein.

33 Először a Néplap 1944. december 6-i számában jelent meg nyomtatásban a Révész Imre által 1944. december 1-jén aláírt bizalmas utasítás, amit ő maga asem tartott kizárólagosan saját szellemi termékének: azt több pedagógus munkatársával és „az összes érdekelt egyházak iskolai hatóságaival egyetértésben” szerkesztette meg. /TtREK R. 2950/ V.ö.: Fürj Zoltán: Révész Imre „Bizalmas utasítás”-ának keletkezése. Magyar Pedagógia 1986. 3-4. sz. 424-430.

150