A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - RÉVÉSZ IMRE EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE - Az újjáépítés kezdetén
tását,19 és maga ellenőrizte azt. (Még saját tanár-lánya esetében is!) Másfelől leszögezte: „Minden lelkipásztornak a legvégső emberi lehetőségig a rábízott nyáj, tehát gyülekezete körében van a helye.”20 A Debrecent ért egyik bombatámadáskor leégett a Nagytemplom, megrongálódott a Kollégium, a püspöki hivatal és lakás, ezért szeptember 19-én hivatala legfontosabb anyagával családostól Hajdúszoboszlóra távozott. Címét közzétette az egyházkerület hivatalos lapjában és ígérte: „a helyzet bárminő alakulása esetén sem fogja elhagyni Tiszántúl területét, illetőleg csak a legdurvább testi erőszak fogja őt arra kényszeríteni, hogy bármely irányban is elhagyja azt.”21 AZ ÚJJÁÉPÍTÉS KEZDETÉN Az október 26-án visszaköltözött püspök másnap találkozott a városparancsnokkal,22 aki előzőleg kiadott parancsában kifüggesztette: „Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését... Az istentiszteletek megtartásának nincs akadálya...”23 - ezt követően pedig - írja Révész -: „Vásáry István kinevezett polgármester, Herpay Gábor alispán és én elkezdhettük a sziszifuszi munkát a kétségbeesett és kirabolt városban.”24 Csatlakozott hozzájuk Bánáss László prépost és Bodnár János prorector. Együtt „egy ötös igazgatósági hatóságot alakítottak... állandó kapcsolatban voltak az orosz városparancsnok - sággal”.25 Még aznap este „a megszálló hadsereg nyomatékos óhajtására”, de meggyőződésével egyező nyilatkozatot készítettek, ami némi módosítással másnap röplapként megjelent, hirdetve: „Az orosz hadsereg parancsnoksága előttünk azt a komoly kijelentést tette, hogy az elfoglalt városokban és községekben a legnagyobb eréllyel helyreállítja a magyar közigazgatást, a normális élet menetét és a munkát, s eközben tiszteletben tartja nemzeti érdekeinket, szokásainkat, hagyományainkat és vallásos érzéseinket.”26 Révész 1945-i püspöki jelentésében írta: ’’Amikor egész életemben követett pártonkívüliségemet szigorúan megőriztem, kötelességemnek tartottam, hogy a legnehezebb időszakban, 1944. október végétől december végéig a magyar közhatalmat Debrecenben akkor hordozó tényezők nyomatékos kívánságára átmenetileg olyan köztevékenységre vállalkozzam, amelyek lelkipásztori és püspöki tisztemmel ha nem is összeférhetetlenek, de abból nem szükségképpen következnek... Valamennyivel a lassan és kínosan újraéledő magyar szellemi és erkölcsi romeltakarításnak s ezzel együtt egyházamnak... igyekez19 Debreceni Protestáns Lap 1944. 134-135. 20 U.o. 289. 21 U.o. 321-322. Hajdúszoboszlóról szeptember 27-én, 30-án és október 4-én, 7-én bejött a püspöki hivatalba, hogy tájékozódjék és tájékoztasson. TtREK 2528. 22 TtREL I. 2. 20. 23 TtREL I.l.c.464.d. /4260/1944/ A parancs kelte: 1944. október 24. 24 Közli: A debreceni feltámadás, i.m. 69. 25 Tóth Endre: Dr. Révész Imre. Kézirat. TtREK R. 3393/2. 29 TtREL I.2.b.l.d. 149
