A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
nista Párt és a Nemzeti Parasztpárt Zemplén megyei titkárai részéről ismételten kifogások merültek fel a sárospataki református oktatási intézmények ellen..." E "félhivatalos megbeszélésen" a sárospataki református iskolák és az iskolafenntartók képviselői mellett részt vett Aczél György országgyűlési képviselő, a Magyar Kommunista Párt Zemplén megyei titkára és Nagy Miklós vallás- és közoktatásügyi minisztériumi osztályfőnök is. Kovács Máté államtitkár kifejtette, hogy a népi demokrácia és a polgári demokrácia között a harc eldőlt, és most már minden felelős tényező csak azon gondolkozhat és munkálkodhat, hogy a népi demokráciát hogyan tudjuk minél teljesebb mértékben kifejleszteni. Hangsúlyozta az egyház és az állam problémái rendezésének szükségességét, a népi demokrácia művelődéspolitikai igényeit az egyházi oktatási intézményekkel szemben. Majd rátért azokra a hiányosságokra, amelyeket a sárospataki református oktatási intézmények szervezetében, személyi összetételében, valamint a benépesítési politikájában észleltek. Kifejtette, hogy a 400 éves múlt, és a múltban követett, és az akkori viszonyok között demokratikusnak számítható iskolapolitika ma már nem jár kielégítő eredménnyel. Ezért az iskola jövője érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy valamennyi intézmény tervszerűen beilleszkedjék a magyar népi demokrácia művelődéspolitikájába. Az államtitkár erről a tanácskozásról március 12-én tett jelentést a miniszternek, s javasolta, hogy ilyen félhivatalos megbeszélést a másik három református egyházkerület vezetőivel is folytassanak. Aprilis 10-én a miniszter 32.117/1948. II. számú rendelkezése értelmében értekezletre hívta a protestáns felekezeti iskolák és iskolafennatartók képviselőit. A tárgyalásokat Debrecenben április 19- én, Pápán április 21-én, Budapesten április 26-án tartották meg, valamint az evangélikus egyház küldötteivel április 27-én, szintén Budapesten folytatták le. Ilyen "előkészítés" után indult a másik vonal. 1948. május 14-én minisztertanácsi határozattal kiküldetett egy bizottság, hogy fogalmazza meg, készítse elő a református egyházzal való megegyezéstervezetet az iskolák államosításáról. Az elkészült tervezetet május 20-án a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága - Rákosi Mátyás elnöklete alatt - tárgyalta és elfogadta. "Bizalmas beszélgetés" keretében a miniszterelnök-helyettes (Rákosi) adta át a református konvent hirtelen összeszedett küldöttségének. Ez május 20-án délután és 21-én egész nap tárgyalta, majd május 22-én a kormánybizottság és a konventi bizottság együttes ülésen "tárgyalta meg" a tervezetet, és némi, nem túl jelentős módosítással "elfogadta" azzal, hogy a Zsinat elé terjeszti, a végső döntés a Zsinat jogkörébe tartozik. A Zsinati Tanács június 2-3-án, a Zsinat június 14-15-én tárgyalta, s heves vita után elfogadni kényszerült. (Június 16-án már az országgyűlés meghozta az 1948. évi XXXIII. törvénycikket a nem állami iskolák állami tulajdonba vételéről.) - Ennek a megegyezésnek az értelmében négy református gimnázium, amelyek közül kettőnek leánytagozata is van, református egyházi tulajdonban marad, az állam 20 évre - 5 évenként 113
