A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
krisztusi alázatot, hogy amikor személyük teljesen imposszibilissé vált, s profiljuk a közéletet alakító tényezők között nyugtalanító, hozzák meg azt az áldozatot, hogy lépjenek vissza, s ne várják meg, hogy a politikai erők brutalitása érvényesüljön..." Ravasz itt ismételten bejelentette, hogy az év végén lemond, de megerősítette, hogy személyes döntése végrehajtását "megnehezítené minden illetéktelen politikai beavatkozás". Veres Péter a jelenlévők nevében tudomásul vette Ravasz elhatározását és kijelentette, hogy mindnyájan ehhez tartják magukat. Aprilis 11-én azonban Péter János felkereste Ravasz Lászlót és közölte vele, hogy a Tildy elnöklete alatt tartott megegyezés "nem nyerte meg Rákosi Mátyás jóváhagyását, Rákosi ragaszkodik [Ravasz] azonnali távozásához". Ugyanakkor közölte azt is, hogy Tildy "szívesen venne valami áthidaló megoldást, amely az ő közreműködésével létrejött megoldást, amely az 6' közreműködésével létrejött megállapodás látszólagos megtartását biztosítaná". Egyúttal afelől is érdeklődött. Péter János, hogy mit szólna Ravasz ahhoz, ha Rákosi meghívná őt egy személyes találkozásra. Erre a személyes találkozásra Rákosi és Ravasz között április 14-én került sor, amelyen - természetesen - Ravasz lemondása volt a fő téma, de az utódlás kérdése is szóba került. Rákosi kérte Ravasztól Bereczky támogatását. - Ilyen- előzmények után és körülmények között (amelyek részletesebb taglalására most nem tudunk kitérni és az ezzel kapcsolatos dokumentumok közzétételére itt nincs helyünk) mondott le Ravasz László 1948. április 28- án az egyetemes Konvent, április 30-án a Zsinat lelkészi elnöki tisztéről, május 11-én pedig megválik dunamelléki püspökségétől is. (1953. február <§-áig még a Budapest-Kálvin téri lelkészi állásában megmaradhatott, ekkor azonban onnan is nyugdíjba kényszerült.) Ravasz László és Lázár Andor eltávolításával úgy tűnt, hogy egyelőre a legfontosabb akadály elhárult a református egyház és az állam viszonyának "rendezése" útjából. (A helyükre lépő "második vonal", - akiket a kommunista kormányzat ugyancsak átmenetinek, rövid időre, bizonyos célok elérése érdekében elfogadott - a következő lépés megtételére megfelelőnek látszott.) Az egyház és állam viszonya "rendezésének" egyik neuralgikus pontja az iskolakérdés volt. (Ravasz Rákosival folytatott megbeszélése alatt világosan megértette, hogy az iskolák államosítása az ő ellenállása esetén is megtörténik. Azt sem Mindszenty József, sem Ordass Lajos magatartása nem hátráltathatta, és Rákosiék ütemterve szerint annak még a két munkáspárt "egyesítése" előtt meg kellett történnie.) Az iskolák államosításának előkészítésének, lebonyolításának folyamatáról és a református egyház magatartásával külön tanulmánykötet készül. Itt most csak a legfontosabb mozzanatokat említjük meg. Az előkészítés két vonalon futott: a kultuszkormányzatén, és közvetlenül a Magyar Kommunista Pártén, amely két szál azonban szorosan párhuzamos volt. 1948. március 9-ére Kovács Máté kultuszminisztériumi államtitkár — Ortutay Gyula miniszter tudtával és beleegyezésével - Sárospatakra Enyedy Andor tiszáninneni református püspökkel "félhivatalos megbeszélést" hivatott össze, mivel "a Magyar Kommu112
