A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
hogy az ellenforradalmi erők az egyház akarata vagy tudomása ellenére is az egyház mögött gyülekezzenek..." - Ez eléggé egyértelmű beszéd a "kisgazdapárti" politikus politikai elkötelezettségének demonstrálása mellett Lázár Andor elleni irányultságában is. Lázár Andor 1946- 1948 közötti dunamelléki református egyházkerületi főgondnok személye kapcsán "programot" adott nemcsak a református egyház számára. Lázár Andor ugyanis 1932. október 1-tól 1938. március 9-ig, tehát a "Rákosi-per" idején is, valóban igazságügy miniszter volt. Rákosi úgy gondolta, Lázár a „felelős" az ő letartóztatásáért, bebörtönzéséért és a Szovjetuniónak az ő kicserélésére történt kezdeményezésének akkori meghiúsításáért, ezért gyűlölte Lázárt, ez köztudott volt. Bereczky Albert, Szabó Imre budapesti esperes és Muraközy Gyula Kálvin téri lelkész társaságában, már 1947-1948 fordulója táján éppen ezért igyekezett Lázárt lemondásra bírni. Nagy Ferenc miniszterelnök is közölte Lázárral, hogy igen sok támadás irányul ellene, mivelhogy főgondnoki viselkedése főleg a kommunistáknak nem felel meg. Veres Péter honvédelmi miniszter (Nemzeti Parasztpárt) és Dobi István, akkor már a Kisgazdapárt elnöke (mindketten református gyökérze- tűek) felkereste Ravasz László püspököt, és igyekezett rávenni tisztéről való lemondására, amely akció során nyílt célzást tett arra, hogy Lázár Andorral szemben drasztikus eszközöket is kész a hatalom igénybe venni célja elérése érdekében. Másnap, április 1-jén — tehát alig két héttel az "ünnepi köszöntés" után - Lázár Andort reggel a lakásán letartóztatták, az Andrássy út 60-ban vitték, ahonnan este engedték haza. Ezen idő alatt többször kihallgatták. Tisztázódott, hogy Rákosi letartóztatásaiban, minisztersége alatti kicserélésének megakadályozásában Lázárnak nem volt szerepe. Április 2-án azonban Lázár Andor átadta Ravasz Lászlónak az egyházkerületi főgondnoki tisztéről való lemondását. "Remélem, - írja - hogy ezzel a lemondásommal az adott körülmények között szolgálatot tehetek egyházamnak". Lemondását az egyházkerületi közgyűlés 1948. május 11-én, Ravasz László püspöki lemondásával együtt fogadta el. A hajsza ezzel korántsem ért véget. Már említettük, hogy március 31-én Veres Péter és Dobi István "az összes pártok és a kormány nevében" keresték fel Ravasz Lászlót és "barátságosan" felszólították a lemondásra, s egyben utaltak arra is, hogy a Lázár Andorral szemben említett drasztikus eszközök alkalmazása vonatkozik Ravasz László eltávolítására is, Ravasz elmondta nekik, hogy szándékában áll az év végén esedékes egyházkerületi közgyűlésen püspöki szolgálatától visszavonulni, de sajnálja, "hogy a kérdés ilyen felvetése megnehezíti a visszavonulás lefolyását". Az ostrom tovább folytatódott. Aprilis 1- jén Bereczky Albert és Victor János, április 4-én Bereczky és Kari Barth látogatja meg Ravaszt és kapacitálják a lemondásra. Április 8- án Tildy Zoltán köztársasági elnöknél a négy református püspök, Makkai Sándor, Bereczky Albert és Péter János megbeszélést folytatott, amelyen jelen volt még Házi Árpád (akkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja) és Veres Péter is. Itt Veres Péter kijelentette, hogy "Az egyház vezetőitől elvárják azt a bölcsességet, szeretetet és 111
