A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
dapárt centrumára az ún. "köztársaság-ellenes összeesküvés" "leleplezése" és "felszámolása", vagy másnéven a "Magyar Közösség" pere 1947-ben, amelybe be akarták kapcsolni az ökumenikus Újjáépítési Iroda révén a református egyházat is, mivel az Irodának több munkatársa ellen eljárás indult, mint "összeesküvők" ellen.14 A református egyház felső vezetése kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte és pontosan érzékelte a politikai harcok alakulását. Annak ellenére, hogy ekkorra már hangzottak el olyan kijelentések, hogy az egyház eljátszotta a "prófétai" intő szó lehetőségét, és működtek "ellenőrök" az egyházon belül is, ahol szükségesnek látta az egyház vezetősége felemelte tiltakozó szavát, — ami természetszerűleg nem nyerte meg a kommunista vezetés tetszését - így pl. szót emelt a "lakosságcsere" esetében, a magyarság védelmében. (Ezt megtette Bereczky Albert is, mint a Külügyi Bizottság elnöke.) Látta a politikai irányvonal egyre élesedő egyházellenes élét is. Bár 1947. december 4- én az országgyűlés elfogadta az 1947. évi XXXII. törvénycikket a felekezetek teljes egyenjogúságáról - az egyház felelős őrállói (különösen miután világossá vált, hogy a Nyugat támogatására nem lehet számítani, a Nyugat oda vetette egyebek között Magyarországot is a szovjetek érdekszférájába, s így a kibontakozás polgári demokratikus útja járhatatlan) igyekeztek biztosítani az egyház helyét, életterét, önfenntartását a körvonalaiban kibontakozó új társadalmi rendszerben. Ezt szolgálták a különböző megnyilatkozások, különösen a Zsinati Tanács 1948. április 30-i Deklarációja, valamint Ravasz László utolsó, 1948. május 11-én elhangzott püspöki jelentésének útmutatása, - amelyeket elsősorban az adott politikai szituációban kell értenünk és értékelnünk, s amelyekben az egyház féltése, mentési szándéka dominált. A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK Az immár lényegesen átalakított kormányzat 1948 tavaszán kezdett hozzá az egyházak helyzetének "rendezéséhez”; az "állam és az egyház szétválasztásához". Ebben a döntő' szerepet, a "faltörő kos" szerepét a Rákosi-féle "szalámipolitika" a református egyháznak szánta. Ehhez azonban előbb el kellett távolítani a "régi" egyházi vezetést; elsősorban Ravasz László püspököt és Lázár Andor főgondnokot. Ez utóbbihoz "alapot" részben az országgyűlés előtt fekvő "az itélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az itélőbírák és az államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról" szóló 91. számú örvényjavaslattal kapcsolatosan Balogh Jenő, Szentpéteri Kun Béla és Lázár Andor, az ún. "jogász-főgondnokok" által kezdeményezett kon- venti határozat - amiből aztán "A Magyarországi Keresztyén Egyházak együttes tiltakozása”15 lett - szolgáltatta. Ez maga után vonta 14 Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Szerk. Bárczay Gyula. (Bern-Bp.) 1992. 42-49.) 15 "A Magyarországi Keresztyén Egyházak együttes tiltakozása a bírói függetlenségmegszüntetése ellen az Országgyűlésen tárgyalás alá vett, s »az itélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az itélőbírák és az államügyészségi tagok végelbánás alá 109
