A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
Barcza József: ELŐSZÓ
ELŐSZÓ A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténetí Tanszéke 1994 végén határozta el, hogy - tekintettel a tanulói igényre - elegendő példányszámban ad ki olyan tananyagot tartalmazó egyháztörténelmi írásokat, melyek részint már időtállónak bizonyultak, részint sürgető hiányt pótolnak. Teszi ezt annak tudatában, hogy a Teológia leendő lelkipásztorokat, nem pedig kifejezetten egyháztörténelem-szakos lelkészeket képez. Ezért a Tanszék nem kívánja felborítani a nélkülözhetetlen általános teológiai iskolázottság belső arányait a többi diszciplína rovására. Ugyanakkor szakterületének és sajátos módszerének behatóbb megismerésére ösztönöz pályatételek kiírásával és a sokszínű szemináriumi munka lehetőségével. Első lépésként reprint kiadásban azt a kézikönyvet jelentette meg 1995-ben, ami egy egész lelkésznemzedékre hatott és mára a könyvpiacon „hiánycikké" vált: a Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre és Varga Zoltán nevével fémjelzett, „A magyar református egyház története" c. monografikus feldolgozást. (Budapest, 1949.) Ez a könyv - Révész Imre írt hozzá elvi jelentőségű előszót - kora egyháztörténet írásának legmagasabb szintjén állott. Ma is olvasmányos kézikönyvnek tekinthető annak ellenére, hogy tárgyát az újabb kutatások néhány helyen kiegészítik, vagy árnyaltabbá teszik. Ebből következik, hogy az előadások feladata a szükséges korrekciók, kiegészítések és irodalmi utalások megtétele. A Teológiánkon folyó egyháztörténetí oktatás számára igen fontossá vált, sőt szélesebb körben is hasznosnak bizonyult második kiadvány az egyetemes egyháztörténettel foglalkozik. Az 1996. esztendőben került ki nyomdából - a kézirat lektorálása közben felmerült kiegészítések után - Jós Colíjn „Egyháztörténelem" c. munkája. Szerzője közérthető stílusban a korunkig húzódó fővonalak és összefüggések kiemelésére, a folyamatok megláttatására törekedett, miközben következetesen érvényesítette a biblikus és hitvallásos szempontokat. A magyar református teológiai akadémiák tanárai közül korábban senki nem adott ki olyan tankönyvet, amelyik a Kárpát-medence egyháztörténetének a reformáció kora előtti részét dolgozta fel. Ezt a hiányt pótolta 1997-ben a Tanszék, mikor megjelentette munkatársa, Dienes Dénes „A keresztyénség Magyarországon 1526 előtt" című művét. Szerző a tárgyát jól períodizálta, egyaránt figyelt a kerettörténetre és az egyház belső életére. Önálló koncepcióba ötvözte az eddigi ismereteket. Jegyzetapparátusában gyakran hivatkozik a nem református teológus történészek legfontosabb írásaira is. Az eredeti kiadási tervnek megfelelően a sorozat befejező részét veszi most kézbe az Olvasó és ezzel búcsúzik el a Sárospataki Református Teológiai Akadémiától az Egyháztörténeti Tanszék nyugdíjba ment vezetője. Az 1989-től számított rendszerváltás előtt Magyarországon számos publikáció foglalkozott a református egyház 1918 utáni történetével. 1
