A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - ÚT A HATÁROZOTT FELLÉPÉS FELÉ - A motiváló okok felhalmozódása
vezetek feloszlatását követelő jegyzékére hivatkozva - 1946. július 4- én rendeleti úton feloszlatta a Magyar Cserkész Szövetséget, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét (Kálót), valamint a következő hetekben mintegy másfélezer társadalmi egyesületet, köztük számos egyházi és vallásos — elsősorban római katolikus, de (ekkor még) elvétve protestáns, sőt izraelita ifjúsági, nő- és temetkezési egyletet-szervezetet és feloszlatott, vagy működésének felülvizsgálatát rendelte el. Ezzel egyfelől már az ifjúságért való harc indult meg, másrészt a pártok mellett (vagy azok hiányában) társadalmi és ifjúsági egyesületekben szervezkedő politikai erők megsemmisítésére, a baloldali szervek uralkodó, majd monopolhelyzetbe juttatása indult meg. A belügyminiszternek ez az intézkedése országszerte óriási felháborodást váltott ki Július 19-én a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottsága bizalmatlanságát fejezte ki Rajk László belügyminiszter iránt, és követelte a SzEB jegyzéken túlmenő - elsősorban felekezeti egyesületek betiltására vonatkozó - intézkedésének visszavonását, valamint a bélistázás (amely szintén a nem baloldali elemeknek fontos, vagy a fontosnak vélt pozíciókból való eltávolítását, és helyüket baloldaliakkal történő betöltését célozta) felülvizsgálását. Mindszenty József esztergomi érsek a római katolikus püspöki kar nevében július 21-én kelt, a miniszterelnökhöz írt levelében élesen bírálta a kormányt a katolikus ifjúsági egyesületek feloszlatásáért és követelte a sérelmezett rendelkezések azonnali hatálytalanítását. — A helyzet azonban annyira éleződött, hogy szeptember 12-én a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a Szabadságpárt képviselői 121:59 arányban le is szavazták Rajk László belügyminisztert, aki csak a Kisgazdapárt Politikai Bizottsága kérésére maradt a helyén. A harc azonban tovább folytatódott. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt közös platformot hozott létre "az újjáéledő reakció" elleni küzdelemre (szeptember 20.). A Baloldali Blokk újabb követeléseket hozott nyilvánosságra (október 18, 19.), amelyek egy részét a Kisgazdapárt el is fogadott (október 22.), ellenezte azonban a választójog "reformját", "demokratizálását", ami valójában jelentősen szűkítette volna mind az aktív, mind a passzív választójogot. (Ezt a baloldali javaslatot majd már egy lényegesen átalakított nemzetgyűlés fogadja el 1947. július 23-án, megalkotva az 1947. évi XXII. törvénycikket, amelynek alapján történt az 1947. augusztus 31-i, ún. "kékcédulás" országgyűlési "választás", amelynek "eredményeként" a Magyar Kommunista Párt lett "az ország legerősebb pártja".) A fő cél tehát az 1945-ös választásokon abszolút többséget elért Kisgazdapárt lejáratása és derékba törése. Erre történt kísérlet 1947 tavaszán a hitoktatás fakultatívvá tételének kísérletével, amely "erőpróba" kudarcba fulladt ugyan, de mivel "kisgazdapárti" politikus, Ortutay Gyula miniszter exponálta a témát, károsan hatott vissza a Kisgazdapártra.13 Súlyosabb és eredményesebb csapás volt a Kisgaz13 Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás és az egyházak (1947 tavasza), In: Századok, 107/1963/906-939. 108
