Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület történeti földrajzi áttekintése
A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÖRTÉNETI-FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉSE Tiszáninneni Református Egyházkerület részben az .zlegri püspöki egyházmegye, részben pedig az esztergomi érsekség területén alakult meg, s magában foglalta Abaúj, Borsod, Gömör, Kishont, Torna, Ung és Zemplén vármegyék jelentős részét, valamint néhány községet Bereg, Sáros és Szabolcs vármegyék territóriumából.1 A kerületet alkotó egyházmegyék (korabeli nevükön: tractus, senioratus, dioecesis) a helvét reformáció fokozatos térhódítása során szerveződtek meg véglegesen, s területi beosztásuk az 1799. évi átszervezésig lényegében nem változott. A debreceni zsinaton 1567-ben az abaújvári (olykor kassavölgyiként is emlegetett), borsodi és zempléni tractus képviseltette magát és írt alá a Helvét Hitvallásnak. Ung ekkor még távolmaradt, minden bizonnyal antitrinitarius esperese Egri Lukács befolyásának következtében, hiszen az említett zsinat döntő módon az erőteljesen terjedő szentháromság-tagadással szemben foglalt állást. Egri esperes halála (1574) után azonban ez az egyházmegye is csatlakozott a tiszajobbparti senioratusokhoz, s az 1591. évi nagykárolyi zsinaton már mind a négy egyházmegye jelen volt. A gömöri és kishonti református egyházközségek 1596 táján egyesültek a borsodiakkal, s úgyszintén a tornaiak az abaújiakkal, s a későbbiek során ezen egyházmegyék olykor borsod-gömör-kishonti illetve abaújvár-tornai néven is említA tiszáninneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentősen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. Az abaúji senioratus délen kiterjesztette fennhatóságát egészen a Tiszáig, Zemplén vármegyéből bekebelezve számos helységet. Tállya, Mád, Tokaj vonala képezte a keleti határt, s idetartozott Szerencs, 1 A kérdéskört tárgyaló legfontosabb irodalom: Révész Imre: Magyar református egyháztörténet 1520 tájától 1608-ig. Debrecen 1938. 129-139; 183-184. Zoványi Jenő munkái: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp. 1921. 225-274; 378-444. A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp. 1977. 164-166. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. In: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monographiák I. Bp. 1898. 26-28. tetnek. 3
