Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület történeti földrajzi áttekintése

Megyaszó és környéke is. Néhány falut Szabolcs tiszajobbparti részéből szintén bírt (Báj, Tiszaladány, Prügy). Ugyancsak ezen egyházmegye része volt Torna vármegye keleti sávjának néhány községe, úgymint Nádaska, Komjáti, Bódvalenke stb, valamint Sárosból is két kis sziget, Asgut és Somos néhány filiával. A borsod-gömör- kishonti egyházmegye a nevében feltüntetett vármegyék területén kívül Szikszó térségének abaúji helységeit nagyjából Felsővadász magasságáig, és Zemplén déli nyúlványának községeit - Bőcs, Berzék, Gesztely, Lúc, Hernádnémeti stb. - magában foglalta. Valamint Heves (a Makiár - Heves vonaltól keletre) vármegyéből is néhány települést magáénak tudhatott. Torna legnagyobb részét szintén bekebelezte. Az ungi tractushoz tartozott néhány község Beregből (a Szemye - Latorca köz Unghoz közel eső települései), és Szabolcsból Eszeny környéke. Zemplén vármegyéből a Labore völgyének számos községét bekebelezte. A zempléni egyházmegye Abaúj keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdőhorváti vonal menti településeket tudta magáénak. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Viss, Zalkod).

Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy mennyire befolyásolta ezt a földrajzi alakulást a protestánssá lett birtokosok birtokügyeinek bonyolult viszonya, mely a kettős királyság harcainak során egyre kuszább lett, illetve más gazdasági, földrajzi tényező.

A legnagyobb tractus a borsod-gömör-kishonti volt.1 Egyházközségeinek száma meghaladta a háromszázat a XVII. század közepén. Abaúj, Zemplén és Ung megközelítőleg azonos számú gyülekezetei tartott számon, mintegy százötven-százhetvenet.

1 Az egyházközségek számának megállapításakor nehéz helyzetben vagyunk, hiszen egyértelműen pontos forrásaink nincsenek. Ráadásul a török megszállás, állandó háborúskodás, kettős adóztatás következtében hosszabb-rövidebb időre falvak váltak pusztává, esetleg véglegesen el is pusztultak. így a számadatok tekintetében nem léphetünk fel a teljes pontosság igényével. A legtöbb támpontot az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adják az 1600-as évek elejétől kezdve: Sárospataki Református Kollégium Levéltára (a továbbiakban: SRKLt): Abaúj Kgg. V.15., Borsod Kgg. II.6., Ung Kgg.IV.5., Zemplén Kgg.I.3/a.

Fontos még: Román Ernő: Az alsóborsodi s az ősrégi borsod-gömör-kishonti egyházmegye története. Miskolc 1926. Zoványi fenő: Miskolczi Csulyak István zempléni ref. esperes (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei. In: Történelmi Tár (l'l'j 1906. 48-102., 266-313., 368-407. Az ungi református egyházmegye. Adalékok történetéhez. Szerk. Haraszy Károly. Vajany-Vel. Kapusany 1931.

4