Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

tanuló ifjúság dolgában intézkedő bodrogkeresztúri zsinat.1 Ezeken legtöbbször tiszántúli atyafiak is részt vettek. Az ottani püspök ilyenkor egyenrangú félként szerepel a tiszáninneni esperesek mellett. így a bodrogkeresztúri zsinaton az abaúji, ungi és zempléni seniorok körében Gönczi György tiszántúli superintendens. Majd pedig 1607-ben Hodászi Lukács tiszántúli püspök, Szentandrási István abaúji, Ungvári András borsod-gömör-kishonti, Balog János ungi esperes együtt, egyenrangú félként rendezik el Sárosi András zempléni esperes és egyházmegyéje lelkészei között támadt vitát: „Ha valami oly egyenetlenség közöttök találtatnék is valamikor, annak ilyen nagy cégért ne tegyenek, hanem a szomszéd seniorokat találják meg, és azok harmad vagy negyed magokkal componálják közöttük, hogy ezféle botránkozás, az minémű mostan esett, eltávoztassék"1 2. Ha nem tévedünk, a „negyed magokkal" a tiszántúli püspökre utal. A tiszáninneni esperesek vele egyenrangúnak tekintették magukat, de a lelkipásztorok is így gondolkodtak senioraik felől. Végül pedig idézhetjük Iratosi T. János nagytoronyai prédikátort, aki a XVII. század 30-as éveiben összefoglalva a reformáció magyarországi történetét, így írt: „Nem sokára az meg-nevezett tartományokban Pis- pökök is erigáltatának... Jóllehet az Tiszának Cassa felől való részének tartományi, úgy-mint Bereg Ungvármegye, Zemptlin (sic!) és Borsodhoz tartozó tartománjokkal egygyütt, Pispök gyanánt mindern k az ő Senior)á val meg-elégedék".3

Az egyházmegyék uniója tehát a közös ügyek egyeztetésében, elrendezésében nyilvánult meg. S annyiban mindenképpen esetleges volt, amennyiben ezek az ügyek nem folyamatos összetartozást, hanem időleges, esetszerű együttműködést kívántak. Az unió semmiképpen sem jelentett szervezeti összetartozást. Ezen a helyzeten két alkalommal igyekeztek változtatni, s az egyházmegyék egyfajta superintendensi felügyeletét kialakítani. Először 1635-ben, amikor a terebesi templom erőszakos elvétele ügyében a zempléni asszesszo- rok testületé és a másik három egyházmegye küldöttei együtt tanácskoztak Bodrogkisfaludon. Felmerült közöttük, hogy jobban ki kellene hangsúlyozni a tiszáninneniek egységét - nyilván az ellenre1 Kiss Áron: i.m. 437-448, 613-628, 633-635, 706-707.

2 SpF 1864. 347-48. A kérdéshez még: Zoványi Jenő: Tiszáninneni református superintendens-seniorok. Theologiai Szemle (ThSz) 1938. 140-144.

3 Iratosi T. János: Az ember eletenek bodogul való igazgatasanak módgyáról. Lőcse 1637. Ajánlás.

12