Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

formációs akciókkal szembeni hatékonyabb fellépés miatt - ezért ebéd közben (!) elhatározták a következőket:

1. Az esperesek évente egyszer ellátogatnak egymás közzsinatára, s akinek soros zsinatán részt vesznek, azt suprintendensüknek elismerik.

2. Ezen alkalmakkor közösen szentelik fel a lelkészeket, vagyis együtt gyakorolják az ordinálás jogát.

3. Közös kánont dolgoznak ki.

4. Közös istentiszteleti rendtartást készítenek.

Ezt a tervezetet az egyházmegyék legközelebbi zsinatain kellett volna megtárgyalni. A kezdeményezés sorsát jól illusztrálja Miskolci Csulyak István feljegyzése, miszerint elfelejtette egyházmegyéje zsinata elé terjeszteni az ügyet.1 A többi egyházmegyében nem ismerjük az ezzel kapcsolatos történés részleteit, mindenesetre nem lett folytatása a kezdeményezésnek.

A másik eset már nagyobb súllyal esett latba. A puritánus küzdelmek különösen a tiszáninneni részeken jártak mély meghasonlások- kal, megbolygatva a gyülekezetek belső nyugalmát is.1 2 A kortársak közül többen úgy látták, hogy Tiszáninnen superintendetiális egységének hiánya erősen hozzájárult a puritán eszmék terjedéséhez. A püspök tekintélyével is meghatározott külső és belső egység bizonyára ennek gátat szabott volna. Ezért az 1646. évi szatmárnémeti zsinat elé, amely éppen a fenyegető egyházszakadás elhárítása végett hivatott egybe, az egység megteremtése és a szükségtelen újítások megakadályozása, valamint a tiszta tudomány könnyebb fenntartása okán, tiszáninneni püspök választásának igényével járultak. Ezek a folyamodók a „ tiszáninneni világi urak és pártfogóik' voltak. A zsinat határozatba is foglalta, hogy „püspökséget, vagyis a super- intendességef ajánlja a tiszáninnenieknek. Az itteni lelkész küldöttek a határozat végrehajtását „az ő közös atyafiságuk tanácskozására” halasztották.3 A tiszáninneni esperesek azonban - s ebben minden bizonnyal a lelkipásztorok támogatását is bírták - semmiképpen sem akartak püspöki fennhatóság alá kerülni. I. Rákóczi György fejedelmet, aki személyesen sürgette a szatmárnémeti végzés végrehajtását, ugyan megnyugtatták, hogy elvi kifogásuk nincs: „Hogy az

1 SRKLt. Protocollum Kgg.I.l. 245-46. Zoványi Jenő: Mi az igaz az 1635iki bodrogkeresztúri zsinatból? PSz 1938.126-129.

2 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... i.m. passim.

3 Kiss Áron: Egyházi kánonok. Kecskemét 1875. 88.

13