Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület 1735-1745
tói, ha kijelentjük, hogy a puritánus-pietísta életszemlélet jelentős kisebbségben maradt. Ezt erősíti meg, hogy a „régi fészkén", azaz Patakon újjáéledt Kollégium falai közül a cartesianus szellemiséget vitték el a diákok. Ifj. Csécsi János határozta meg a Kollégium lelkiszellemi légkörét, aki Descartes bölcseleti és Coccejus teológiai elveit követte. Szereplése azonban az ortodoxiával való küzdelemben telt. Szathmári Paksi Mihály rector professzor idejében ez a szellemiség megerősödött.1 A kerületi közéletben - az ismertetett belső küzdelmek jelentőségét meghaladva - a fő hangsúly az egyházvédelemre esett. A zaklatások a római katolikus fél részéről állandóan napirenden voltak, jelentősen támogatva földesuraktól és vármegyei hatóságoktól egyaránt. Egyházi épületek, ingatlanok erőszakos elvétele, lelkészek, egyház- községi tisztségviselők háborgatása vagy éppen súlyos bántalmazása, olykor teljes gyülekezetek földönfutóvá tétele nem tartozott a ritkaságok közé. Időszakunkban - a rendelkezésünkre álló források szerint - huszonkét egyházközséggel kapcsolatosan regisztráltak valamilyen ellenreformációs támadást.1 2 (Időrendben: Forró, Bodrogsára, Miskolc, Garadna, Daróc, Sajószöged, Szuhogy, Göncruszka, Szilvás, Ernőd, Rimaszombat, Kács, Mezőcsát, Sarud, Poroszló, Mályi, Léva, Buzita, Balog, Darholc, Felsővadász, Diósgyőr). Némelyik elkerülte a súlyosabb következményeket, másikban egy időre szünetelt a nyilvános vallásgyakorlat, olyan helység is volt, amely mind a mai napig elvesztette protestáns jellegét, holott azelőtt egyetlen katolikus lakosa sem volt. (PL. Garadna, Felsővadász). Ezek az események évekig elhúzódtak, folyamatosan feszültségben tartva a közegyházi életet. Mindehhez járult még a „decretális eskü" okán a protestáns nemesség kiszorítása a közhivatalokból. Az I. Carolina Resolutio 9. §-a ugyanis előírta mindenkire kötelezően hivatalba lépéskor az 1505- ben kiadott dekrétumban szereplő eskü letételét. Ebben Szűz Máriát és a szenteket is segítségül hívták: „ita me Deus adiuvet, Beatissima Virgo et Omnes Sancti." (Isten engem úgy segítsen, a Boldogságos Szűz és minden Szentek.) Egy hithű protestáns nemes erre azonban nem volt hajlandó, amint a tiszáninneni főgondnok ezt egyértelműen megfogalmazta: „...minekünk dicsőséges szent hitünk és igaz vallásunk azt tartja, hogy a kegyesen tött hit egyes egyedül a Teremtő Is1 A Sárospataki Református Kollégium története. Szerk. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Elnöksége. Bp. 1981.123-130. 2SRKLt Zsoldos gyűjtemény lajstroma 1735-1745. passim. 72
