Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület 1735-1745

A TISZÁNINNENI EGYHÁZKRÜLET 1735-1745

z egységes kerület első tíz esztendejének adminisztrációját

nem könnyű feladat követni. Van ugyan utalás arra nézve, hogy léteztek „superintendensi akták",1 ezek azonban nagyrészt elvesztek, vagy lappanganak valahol. Önálló jegyzőkönyvet csak a második püspök, Csáji Márton hivatali idejétől vezettek,1 2 noha a főgondnok többször sürgette a Szentgyörgyi püspököt, hogy válassza el a kerület ügyeit a borsodi egyházmegye adminisztrációjától. A borsodi egyházmegyei tanácskozások alkalmával a kerület egészére nézve hoztak olykor határozatokat. így 1740. január 6-án az agentíális perselyek ügyében, azután 1742-ben a világi tisztségviselők gyűléseken való jelenlétéről, jogaikról és hatáskörükről. Ugyancsak egyházmegyei keretek között döntöttek Szentgyörgyi püspök halála után, hogy a seniori és superintendensi hivatalt többé ugyanaz a személy nem viselheti.3 Olykor találunk utalásokat arra, hogy más egyházmegye küldöttei is megjelentek ezeken az értekezleten, de tisztán borsodi egyházmegyei kérdéseket is tárgyaltak ilyenkor.

Kerületi értekezletre 1739. március 11-12-én került sor Megya- szón.4 Intézkedett a papmarasztásról, valamint kebelében megtörtént a lelkészek felszentelése. Majd 1742-ben szintén a lelkészszentelés ügyében gyülekeztek össze a küldöttek, erre azonban a püspököt már sürgetni kellett: „ T(isztelendő) Superintendens Szent Györgyi Sámuel Úr a Ven(erabilis) Tractus túl sok ízben sollicitáltatván "5 hívta össze a kerületi közgyűlést. Majd 1743-ban Toronyán tartottak hasonló értekezletet.6

Szentgyörgyi püspök ez irányú passzivitását gyülekezeti elfoglaltságával magyarázta. Ezen megpróbáltak segíteni káplán kirendelésével, ami azonban évekig nem valósult meg. így azután a püspök nyíltan megírta, hogy csak azzal foglalkozik, ami nem hoz anyagi veszteséget, hiszen Rimaszombatban értésére adták, „hogy a püspöknek, seniornak a rimaszombatiak kenyeret nem adnak, hanem a

1 SpL 1888. 530.

2 SRKLt. B/24.

3 SpL 1888. 474., 528., 530-531.

4 SRKLt. Protocollum R.A.III.3/5. 693-699.

5 Uo. Kgg.1.4. 242. Vő. R.A.III.3/5. 710-712.

6 SpL 1888. 529.

69