Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület 1735-1745
magok prédikátoroknak".1 Vay szerette volna megnyerni generalis vizitáció tartására is, különös tekintettel az ungiak megbékítésére. Erre sem került sor azonban. Életrajza áttekintése során láthattuk, hogy Szentgyörgyi Sámuel már nem volt ereje teljében, amikor püspöki hivatalát elkezdte. Betegségei később erősen korlátozták aktivitását. Ehhez járult, hogy valójában tisztségét jelképesnek tekintette. Úgy tűnik, hogy a kerületi egységet kényszerű megoldásnak látta - minthogy bizonyos értelemben az is volt -, ezért az egységes kerületi adminisztráció megszervezésére nem csak ereje nem volt, de nem is tartotta azt feltétlenül fontosnak. Az egységes kerület canonikus rendje így nem is formálódott meg az első püspök szolgálati ideje alatt. Az egységes adminisztráció hiányát Vay Ábrahám főgondnok széles körű, minden ügyre kiterjedő levelezése és szervező tevékenysége pótolta. A kerületi adminisztráció kiépülésében az első püspök szolgálati ideje a feszültségekkel terhes vajúdás korszaka volt. Jellemző adalékként felhozhatjuk, hogy a pataki Kollégium fölötti lelkipásztori gondnoki tisztet továbbra is a zempléni esperes viselte. A világi gondnok, a már többször emlegetett Patay Sámu,el volt. Csak az ő halála után (1749) vette át ezt a tisztséget a kerület elnöksége, azaz a püspök és a főgondnok.1 2 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek a gyülekezetek helyzetét tárják elénk és engednek betekintést a kegyességi élet mindennapjaiba.3 A vizitációs jegyzőkönyvek elsősorban probléma centrikusak, tehát gyakran vitás kérdéseket tárgyalnak, s éppen ott szűkszavúak, ahol ezek nem léteztek. A lelkészek, tanítók és gyülekezeti tagok erkölcsi életét tekintve természetesen számos adalékot találunk arra, hogy volt szolgálati mulasztás, hanyagság, megrestülés az egyház iránti hűségben, tiszteletlenség a lelkipásztorokkal szemben. A megelőző évtizedekkel összevetve nem volt ez sem ritkább, sem gyakoribb. Ezen esetek feljegyzése elsősorban azt mutatja, hogy gyakorolták a hagyományos értelemben vett egyházfegyelmet. A presbitériumok szinte mindenütt megszerveződtek. Úgy tűnik, hogy különösebb nehézség nélkül ment végbe viszonylag rövid idő alatt ez a folyamat. Ez lehet annak is következménye, hogy az ezzel kapcsolatos puritánus hagyományok még éltek a kerületben. Az egyházvédelem 1 SRKLt. A.VI.1633. 2 Szombattá János: i.m. 136, 147-148. 3 SRKLt. Kgg.1.4., Kgg.IV.19. 70
