Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A bodrogkeresztúri könvent és a püspökválasztás - A konvent célkitűzése
bizony ez a végzés is de jure erős, he ez pedig nem erős, kegyelmed Superintendessége sem".1 Két esemény sűrűsödik itt össze: a bodrog- keresztúri konvent és a püspök beiktatása, s ez utóbbin a konvent egyes végzéseinek megerősítése. Mindkét eseményben együtt vettek részt világiak és lelkészek, Vay állítása szerint. Szentgyörgyi, aki pedig sokat vitázott a világiakkal - amiről alább még szólunk - egyszer sem élt azzal az ellenérvvel Vay Ábrahám felé, hogy azért kerüli meg a bodrogkersztúri végzést, mert azt a lelkészek kizárásával hozták. Pedig ha így lett volna, kézenfekvő érv lett volna. A püspök nyílván ismerte a valóságot, s ez irányú hallgatásával elismerte Vay igazát. Figyelemre méltó Vay Ábrahám azon megjegyzése is, hogy Bodrogkeresztúrban világiak és egyháziak a tíszáninnenieken kívül, más kerületből érkezett küldöttek is tanácskoztak. Ha ez is igaz - s miért ne lenne -, akkor a fentebbi névsor még kiegészítésre szorul. Talán a további kutatások ebben is eredményt hoznak. Most elégedjünk meg annyival, hogy a bodrogkeresztúri konventen világiak és lelkészek együtt értekeztek, s hoztak olyan döntéseket, amelyek valóban hosszú időre, mind a mai napig, meghatározták a református egyház kormányzásának útját. A KONVENT CÉLKITŰZÉSE A fentebb már idézett, 1731-ben kelt Vay levél már kilátásba helyezte a főgondnoki tiszt beállítását az egyházkormányzatba. A bodrogkeresztúri végzések között ez (s a megyei gondnoki tisztség kialakítása) a legfontosabb. Tévedés volna azt gondolni, hogy a világiak elérkezettnek látták az időt arra, hogy a református egyház kormányzásában döntő pozíciót nyerjenek, kihasználva a lelkészek kiszolgáltatottságát az adott történelmi helyzetben. Ezt elérhették volna az addig létező gyakorlat alapján is, hiszen valójában - mint fentebb láttuk - társadalmi helyzetüknél fogva az egyház ügyeiben erős befolyással bírtak. Igen helyesen ismerték fel a „bodrogkeresztúri atyák"1 2, hogy az adott helyzetben a patrónusi szerep kevés, legitim tisztségre van szükség. Meg kellett állapítani, hogy ki képviselheti illetékesen, valamint, hogy ki képviselje kötelességsze- rűen a református egyházat. Hiszen a patrónusi befolyás csak a saját birtokra terjedhetett ki, s az egyházvédelemben ez nem lehetett elég 1 SRKLt. A.V.1338. 2 Révész Imre kifejezése. 45
