Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A bodrogkeresztúri könvent és a püspökválasztás - A konvent célkitűzése

hatékony. Ugyanakkor nem volt már tovább tartható az a gyakorlat, hogy az egyház ügyeibe esetszerűen avatkozzanak be a világiak. Az adott helyzetben az erre alapozott egyházvédelem csak a zavart növelte volna, számos egymásnak ellentmondó intézkedés lehetőségével. S számításba kell azt is vennünk, hogy a világiak számára megalkotott egyházi tisztségbe helyezett nemesek - nagy többségükben - a történelmi magyar középosztály legkiválóbbjai voltak. Egyházhűségüket, hívő elkötelezettségüket kár volna kétségbe vonni vagy elhallgatni. A konvent döntése a világi tisztségekről nem csak szükség- szerű, hanem időszerű is volt. Alapvető céljának pedig a hatékony egyházvédelmet tekintette.

Ebben a célkitűzésben fontos szerepet kapott az adminisztrációs egység létrehozása, amit a püspökválasztás kapcsán már tárgyaltunk. Most ideiktatjuk a konvent jegyzőkönyvéből a világosan megfogalmazott célkitűzést: „...tekintetes, nemzetes néhai Ráday Pál úrnak, a magyarországi helvét hitvallású egyházak főgondnokának elhunyta után, kétségtelenül nem csekély zavarok, összeütközések, rendetlenségek, mulasztások, és ezekből következett alig helyre pótolható hátrányok merülvén fel az egyház kormányzat terén, annál- fogva a hasonló bajok elintézésére elvégeztetett, hogy az addig is tisztelve elismert egyházhatóság mindkét t.i. úgy a világi mint a papi elemből célosban szervezve állíttassák fel".1 Szilárd, belső rendre van szükség, hogy az egyházvédelem valóban hatékony lehessen, amint Patay Sámuel ezt ki is fejezte a konvent után néhány nappal: „ Csak egyszer lehetne jó és állandó rendünk, mindgyárt jobban folyhatnának dolgaink. Mivel az a Lelke a dolgoknak. Most penig rend, azaz Lélek nélkül vannak dolgaink".1 2 Az tagadhatatlan, hogy ezt a rendet az elkötelezett református nemesség saját szerepéhez kötötte az egyház vezetésében. Mintául ott állt előtte az 1682-ben felállított erdélyi Supremum Consistorium, amit 1709-ben átszerveztek, éppen az egyházvédelem érdekében, főként világiakkal kibővítve.3 A pataki Kollégiumban hosszú évekig megoldatlan zűrzavaros helyzet okát Csécsi János magatartásában látva, írta erről Vay Ábrahám: „...eő kegyelme függeni nem akart, nekünk pedig - mint nemes Erdély Országban az Méltóságos R. Consistoriumnak módgya s hatalma va1 SpF 1863. 749.

2 DPL 1910. 310-311.

3 Pokoly József: Az erdélyi református egyház története II. Bp. 1905. 208-212.

46