Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A bodrogkeresztúri könvent és a püspökválasztás - A konvent résztvevői

ló, Bónis András, Ragályi Ferenc. Mindnyájan tiszáninneni nemesek, dokumentálhatóan fontos szerepet töltöttek be a református egyház korabeli életében.1 A szervezés mégsem korlátozódott csupán Tiszáninnenre, annak ellenére, hogy a névsor ennek ellentmondani látszik. A tanácskozás előkészítése óvatos volt, de nem esetleges. Tudtak róla időben Debrecentől Bécsig. Lássuk előbb Baranyi Mihály debreceni főbíró 1734. november 1-én kelt levelét: ,,BizodaImas nagy jó akaró Sógor Uramnak, kötelességgel való igaz szolgálatomat ajánlom kegyelmednek. Szüretemről megérkezvén találtam itthon úri levelét kegyelmednek, melyben Keresztúrott leendő beszélgetésre méltóztatik invitálni vagy magamat, vagy más Deputátus Atyánkfiát, de minthogy súlyos nyavalyámbul való könnyebbülésem a szüreti törődésben újonnan megváltozott, Senátor uraimnak egy része pedig mind eddig is haza nem verekedhetvén, más része pediglen ide haza múlhatatlan publicumokban occupáltatván, nem igen reménlem, hogy részünkről valaki udvarolhasson az uraknak. Melyre nézve minthogy Agens Szilágyi Sámuel úr kívánságárul, mely ez alább írt extractusbul meglátszik, ott az uraknak kellene valami positivumot végezni és panaszairul tenni, arra való nézve orvoslását a Nemes Város nevével én is de meliori és alázatosan recommendálom az uraknak, kiket egyen egyen tellyes respectussal reverealván és magamat gratiájokban ajánlván, maradok Bizodalmas Sógor Uramnak igaz köteles szolgája s sógora, Baranyi Mihály".

Az említett Szilágyi Sámuel levelében pedig ezt olvashatjuk: „Remélem a szüreti alkalmatossággal Hegyallyán fognak az urak concurrálni, talán Debrecenbül is leszen valaki ottan, recommendálom az úrnak magam fizetése dolgát, méltóztasson levele által promoveálni, adiuveniállyanak az urak valami modalitást, hadd véli essem rendesen kezemhez... ",1 2 A gyűlés óvatos szervezése érthető a fentebb vázolt vallásügyi helyzet miatt (1715. XXXI. te.). A debreceniek távolmaradását is motiválhatta ez, bár inkább arról van szó - Baranyi Mihály kifogásainak valóságát nem elvitatva -, hogy Tiszántúl számára, védettebb helyzeténél fogva, nem volt olyan égetően fontos az egyházvédelmi szervezkedés, mint a többi egyházvidéken. Mindenesetre az idézett forrás jó betekintést ad abba, hogy a szervezés szélesebb körre kiterjedt.

1 Jakabfalvy György nemsokára meghalt, a többiektől számos levél található egyházi ügyben a Sárospataki Ref. Kollégium Levéltárában, az un. Zsoldos Gyűjteményben.

2 SRKLt. A.V.1070.

43