Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A bodrogkeresztúri könvent és a püspökválasztás - A konvent résztvevői

Nehéz elgondolni, hogy a nemesek teljességgel mellőzték volna a lelkipásztorokat. Fentebb már láttuk Vay Ábrahám érvei között, hogy a majdani főgondnokot a püspök társ tekintélye tehetné elfogadottá tisztében. Olvashattuk Ráday Pál leveleiben is, hogy a kerületek ügyében a „belsők", azaz a lelkészek intézkedését sürgette. Zoványi György püspökhöz így írt egyik - eddig még nem idézett - levelében: „....de kiváltképpen a Belső Rend részérül most van ideje, hogy az ötödik punctumra nézve..." döntés szülessen.1 Éppen a főkurátor temetésén, 1733. szeptember 22-én, Losoncon összegyülekezett világiak és lelkészek - együtt - határoztak arról, hogy Szilágyi Sámuelt állítják az ágensi tisztségbe.1 2 Felhozhatjuk még az 1722. novemberében tartott tállyai értekezletet is. Egy feljelentő irat 22 nemest nevez meg jelenlévőként, valamint 7 lelkipásztort, de az utóbbiak mellett megjegyzi: „et alii' - és mások.3 így lehetett ez Bodrog- keresztúrban is, erre következtethetünk az alábbi forrásokból.

Vay Ábrahám 1736. december 29-én körlevélben fordult a megyei segédgondnokokhoz (coadjutor curatorokhoz), buzdítva őket a folyó egyházi ügyek hathatós támogatására. Ezek között is az ágens tartása és a sérelmek orvoslásához szükséges pénzalap létrehozására. Érvelése közben emlékeztette a címzetteket: „Két esztendővel ezelőtt 1734-dikben esett szüretkor, annak alkalmatosságával, ottan körül való Úri és Egyházi betsületes Rendek közönségessen abba meg- egyeztenek...", hogy a költségeket milyen módon teremtik elő.4

Az ágensi pénzek nyomán Vay Ábrahám és Szentgyörgyi Sámuel között erős feszültség alakult ki. A püspök nem mindig tartotta kötelezőnek magára az arról szóló keresztúri végzést. Vay egyik levelében arra figyelmeztette Szentgyörgyit, hogy ha kétségbe vonja az ottani határozat érvényességét, akkor az ő püspöki tiszte sem legitim, hiszen mindkét ügyben ugyanazok határoztak. „Hiszen azok, akik kegyelmedet Superintendensnek tették s akkor amikor tették, az Bodrogkeresztúrban mind ezen, mind más Superintendentiákbul együvé ment belső és külső érdemes rendekbül álló Deputatio által köz perselyekről és publicatiokrul tett végzést, Hernád Németiben, mind belső, mind külső státusbéliek egyenlő akarattal megerősítették. Ha azért kegyelmed Superintendessége Canonok szerint erős,

1 MPEIF1877. 491-493.

2 DPL 1901.311.

3 MPEA 1904. 26.

4 SRKLt. A.V.1222.

44