Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A tiszáninneni püspökválasztás előkészítése

későbbiek alapján vélhetjük, hogy a mezőcsáti folyamodványt is. De bizonyos, hogy annak ismeretében utazott az udvarba. Az is kézenfekvőnek látszik, hogy a mezőcsáti végzés az egyházmegyék konszenzusában született, mert a superintendentiával végsőkig szembenálló ungiak így hivatkoznak rá. Esperesük leveléből ismerjük a szövegét: „Alázatosan folyamodunk Ő Császári Királyi Felségéhez, hogy kegyesen méltóztassék a mi egyesült egyházmegyéink megnevezett és általunk szabadon választott espereseit megerősíteni és abban a státusban, melyben eddig voltunk, jóságosán meghagyni".1 A mezőcsáti értekezlet résztvevői tehát a status quo-hoz ragaszkodva készítették el folyamodványukat. Pontos idejét - ahogy jeleztük is - ennek nem tudjuk, lehetséges, hogy az időközben napvilágot látott újabb királyi rendelkezés ismeretében született. Az uralkodó 1732. március 3-án megjelent leirata nyomán a Helytartótanács utasította a vármegyéket, hogy tiltsák meg a területükön élő superintendensek működését mindaddig, amíg tisztségük viselésére a királytól engedélyt nem nyernek. A protestánsok késlekedését a superintendentiák ügyében a leirat elmarasztalja: „Az 1731-diki kegyelmes leiratunk sinórmértéke szerént kedvelt Magyarországunkban lakozó akato- likus alattvalóinkra vonatkozólag elrendeltük a többek között, mint az 5-dik pontban is meghatároztuk volt, hogy maguknak superin- tendenseket választhatnak, úgy mindazáltal, hogy elébb tartoznak kijelenteni alázatos folyamodványaikban, hogy mely helyekre és mennyi számban látják azon hivatal felállítását szükségesnek. Minthogy azonban ez ügyben hozzánk mindeddig semmi felterjesztés nem érkezett, a jó rend pedig úgy hozza magával, hogy az ágostai és helvét hitvallást követők superintendenseket kívánnak maguknak, ezeket tőlünk alázatosan kérjék. Azért is hűségtek minden megyében közönségessé tegyék, kihirdessék, még pedig oly meghagyással, hogy mindaddig az akatolikusoknak superintendenseik senki által el ne ismertessenek, míg az illetők arra nézve királyi engedélyt nem nyerendenek".1 2

1 SRKLt. A.V.1094. „Faciemus supplicem instantiam ad Suam caesareo Regiam Maiestatem ut dignetur clementissime nostrorum Senioratuum Unitorum denominandos et libere a nobis electos Seniores confirmare et in statu nostro quo hactenus fuimus benigne permanere".

2 Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák... i.m. 39. A rendelet szövegét közli Ribini: Memorabilia Augustanae Confessionis. Pozsony 1789. 292-293. Magyar fordításban adja Csuthi Zsigmond: Magyar protestáns egyháztörténet a szathmári békekötéstől a türelmi rendelet kiadásáig. Debrecen 1877. 108.

32